Jelenések 9:1–21

9  Majd megfújta a trombitáját az ötödik angyal.+ És láttam egy csillagot, mely az égből a földre hullott, és neki adták a mélység+ vermének kulcsát.  Megnyitotta a mélység vermét, és a veremből füst szállt fel, mint egy nagy kemence füstje, és a verem füstjétől elsötétült a nap+, és a levegő is.  És a füstből sáskák jöttek ki a földre,+ és hatalmat adtak nekik, ugyanolyan hatalmat, mint amilyen a föld skorpióinak van.  Azt mondták nekik, hogy ne ártsanak a földön a fűnek, a fáknak vagy más növényeknek, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek nincs a homlokukon Isten pecsétje.+  És a sáskák hatalmat kaptak, hogy öt hónapig kínozzák, de ne öljék meg őket, és kínjuk olyan volt, mint az a kín, amit a skorpió+ okoz, amikor megmarja az embert.  Azokban a napokban az emberek keresik a módját, hogy meghaljanak, de semmiképp sem találják, és vágynak a halálra, de az elmenekül előlük.  A sáskák úgy néztek ki, mint a csatára felkészített lovak.+ A fejükön aranykoronának látszó valami volt, az arcuk olyan volt, mint az ember arca,  a hajuk pedig, mint az asszonyok haja. A foguk olyan volt, mint az oroszlánoké,+  és a mellvértjük, mint a vas mellvért. A szárnyuk zúgása olyan volt, mint a csatába rohanó, lovas szekerek hangja.+ 10  Továbbá a skorpiókéhoz hasonló farkuk és méregtövisük van, és a farkukban van a hatalmuk arra, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek.+ 11  Egy király van felettük, a mélység+ angyala. A neve héberül Abaddon*, görögül pedig Apollüón*. 12  Az egyik jaj elmúlt. Még két jaj+ jön ezek után. 13  Majd megfújta a trombitáját a hatodik angyal.+ Ekkor az Isten előtt levő aranyoltár+ szarvai közül egy hangot hallottam, 14  mely így szólt a hatodik angyalhoz, akinél a trombita volt: „Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötözve a nagy folyónál, az Eufrátesznél!”+ 15  És a négy angyalt, akik készen álltak arra az órára, napra, hónapra és évre, eloldották, hogy megöljék az emberek harmadrészét. 16  A lovasseregek száma pedig 20 000-szer 10 000* volt. Hallottam a számukat. 17  Ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket a látomásban: tűzvörös, jácintkék és kénsárga mellvértjük volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok+ feje, és a szájukból tűz, füst és kén jött ki. 18  Ez a három csapás, a szájukból kijövő tűz, füst és kén, ölte meg az emberek harmadrészét. 19  Mert a lovak hatalma a szájukban és a farkukban van, ugyanis olyan a farkuk, mint a kígyó, melynek feje van, és azzal ártanak. 20  De a többi ember, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem bánták meg, amit tettek*. Nem hagytak fel azzal, hogy démonokat, meg arany-, ezüst-, réz-, kő- és fabálványokat imádjanak, melyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak.+ 21  Azt sem bánták meg, hogy gyilkoltak, spiritizmussal foglalkoztak, szexuális erkölcstelenséget* követtek el és loptak.

Lábjegyzetek

Jel.: ’pusztulás’.
Jel.: ’pusztító’.
Vagyis összesen 200 000 000.
Szó szerint: „kezük munkáit”.
Gör.: por·neiʹa. Lásd: Szójegyzék.

Jegyzetek

Multimédia