János 2:1–25

2  A harmadik napon pedig menyegző volt a galileai Kánában+, és ott volt Jézus anyja.  Jézust és a tanítványait is meghívták a menyegzőre.  Amikor elfogyott a bor, Jézusnak ezt mondta az anyja: „Nincs boruk.”  Jézus azonban így szólt hozzá: „Miért aggasszon ez engem vagy téged? Nem jött még el az én órám.”  Az anyja ezt mondta a szolgáknak: „Bármit mond, tegyétek meg.”  Volt ott hat kő vizeskorsó, amelyekre a zsidók tisztulási szertartásához+ volt szükség. Ezekbe egyenként két vagy három mérték folyadék fért.  Jézus ezt mondta nekik: „Töltsétek meg vízzel a korsókat.” Ők pedig teletöltötték azokat.  Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a vőfélynek.” Odavitték hát.  A vőfély ekkor megkóstolta a borrá változtatott vizet. Mivel nem tudta, honnan van – bár a szolgák, akik kimerték a vizet, tudták –, odahívta a vőlegényt, 10  és ezt mondta neki: „Mindenki más a jó bort rakja ki először, és akkor a silányabbat, amikor az emberek már ittasak. Te mostanáig tartogattad a jó bort.” 11  Ez volt Jézus első csodája. A galileai Kánában vitte véghez, és megmutatta vele a hatalmát,+ a tanítványai pedig hittek benne. 12  Ezután ő, az anyja, a testvérei+ és a tanítványai lementek Kapernaumba+, de nem maradtak ott sokáig. 13  Közel volt pedig a zsidók pászkája+, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14  Ott találta a templomban azokat, akik marhát, juhot és galambot+ árultak, és a pénzváltókat is az ülőhelyükön. 15  Így aztán kötélből ostort készített, és kiűzte az árusokat a templomból a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók érméit kiöntötte, az asztalaikat pedig feldöntötte.+ 16  A galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Ne tegyétek az én Atyám házát kereskedés házává!”+ 17  A tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad iránt érzett buzgalom izzik bennem.”+ 18  A zsidók erre így szóltak hozzá: „Milyen jelet tudsz mutatni nekünk,+ amivel bizonyítani tudod, hogy jogod van ilyesmiket csinálni?” 19  Jézus így válaszolt nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem*.”+ 20  A zsidók ezért így szóltak: „46 évig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted*?” 21  Ő azonban testének a templomáról beszélt.+ 22  Ám amikor feltámadt a halottak közül, a tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy többször is beszélt erről.+ Ők pedig elhitték, amit az írás és Jézus mondott. 23  Amikor pedig Jeruzsálemben volt a pászka ünnepén, sokan hittek a nevében, látva a jeleket, amelyeket tett.+ 24  De Jézus nem bízott bennük teljesen, mert ismerte mindnyájukat, 25  és mert nem volt szüksége rá, hogy bárki is megmondja neki, hogy mi van az emberekben, mivel ezt ő maga is tudta.+

Lábjegyzetek

Vagy: „felállítom”.
Vagy: „felállítod”.

Jegyzetek

Kánában: Valószínűleg a héber qá·neʹ (’nád’) szóból származik, ezért a jelentése ’nádak helye’. Csak János beszél erről a városról, és mindig galileai Kánának nevezi (Jn 2:11; 4:46; 21:2), nyilván azért, hogy megkülönböztesse az Áser törzséhez tartozó Kanahtól (héberül: Qá·náhʹ) (Jzs 19:24, 28). Sok tudós szerint Hirbet-Kánával azonos, ahol egy ókori falu romjai találhatóak egy dombon Bét-Netofa völgyének (el-Battuf síksága) északi szélén, Názárettől kb. 13 km-re északra. A helyet máig is arabul Kana-el-Dzselilnek, azaz galileai Kánának hívják. A közeli lápos síkság nádban gazdag, tehát nagyon találó a Kána név. Ókori víztárolók maradványai találhatók itt, illetve feltehetően egy zsinagóga romjai (az i. sz. I. század végéről vagy a II. századból). Ráakadtak cserépdarabokra is, valamint olyan érmékre, melyek vélhetően az i. sz. I. századból származnak. Az egyházi hagyományok szerint a Názárettől 6,5 km-re északkeletre fekvő Kafr-Kanna városával egyezik meg, valószínűleg azért, mert a zarándokoknak ez könnyen megközelíthető Názáretből. Ám ennek a helynek a neve és a Bibliában említett galileai Kána neve között nincs nyelvi kapcsolat.

Miért aggasszon. . .?: Vagy: „Asszony, miért aggasszon. . .?” Jézus az „asszony” szóval szólította meg az anyját, ahogy más asszonyokat is (Jn 4:21), és ez sok esetben egy udvarias megszólításnak számított (Mt 15:28). Nem gondolták, hogy durva, nyers vagy tiszteletlen lenne bármilyen vonatkozásban is. Az angyalok és a feltámasztott Jézus így szólította meg Mária Magdalénát Jézus sírjánál, amikor bánatosan sírt; biztosan nem voltak nyersek vagy tiszteletlenek vele ebben a helyzetben (Jn 20:13, 15). A kínoszlopon is így szólította meg Jézus az édesanyját, amikor törődéséből fakadóan szeretett apostolának, Jánosnak a gondjaira bízta Máriát (Jn 19:26). Azért tette ezt, mert a Szentírás alapján kötelességének érezte, hogy tisztelje az apját és az anyját (2Mó 20:12; 5Mó 5:16; Mt 15:4). Számos forrásmű is alátámasztja, hogy az „asszony” szó megszólításként tiszteletet és szeretetet fejez ki.

Miért aggasszon ez engem vagy téged?: Amikor Mária azt mondta Jézusnak, hogy „nincs boruk” (Jn 2:3), kétségkívül arra célzott, hogy tehetne valamit ez ügyben. Ez figyelemre méltó, hiszen Jézus egészen addig még nem tett csodákat. A válaszban szereplő sémi idióma, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „mi ez nekem és neked?”, alapvetően bizonyos fokú ellenvetésre utal, és az adott szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Bár időnként ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28), itt egy kedves ellenvetésnek tekinthető. (A Héber iratokban is van példa arra, hogy szelídebb hangnemet tükröz ez az idióma: 2Sá 16:9, 10; 1Ki 17:18, lábj.). Jézus következő szavaiból kiderül, hogy miért vonakodott eleget tenni a kérésnek: Nem jött még el az én órám. Ám Jézus válasza minden bizonnyal azt jelzi, hogy nem volt ellenére, hogy segítsen, ahogy azt Mária reagálása is mutatja az 5. versben.

mérték folyadék: Sok tudós szerint az itt említett mértékegység (görögül: me·tré·tészʹ) a héber bátnak felel meg. Azok alapján a korsótöredékek alapján, melyeken a „bát” megjelölés héber megfelelője szerepel ókori héber karakterekkel, egyes tudósok úgy vélik, hogy a bát űrmérték kb. 22 l-nek felel meg (1Ki 7:26; Ezs 7:22; Ez 45:14). Ha ez így van, akkor mindegyik vizeskorsóba 44-66 l folyadék fért, a hat vizeskorsóban együtt pedig 260-390 l folyadék lehetett. Más tudósok azonban úgy tartják, hogy itt egy nagyobb görög mértékegységről (akár 40 l) van szó. (Lásd a B14-es függ.-et.)

első csodája: Jézus első csodája az volt, hogy jó minőségű borrá változtatta a vizet. Erről csak János készített feljegyzést.

Tibériusz császár uralkodásának 15. évében: I. sz. 14. augusztus 17-én (a Gergely-naptár szerint) Augusztusz császár meghalt, és szeptember 15-én Tibériusz megengedte a római szenátusnak, hogy kinevezze császárnak. Ha Augusztusz halálától számítjuk az éveket, akkor Tibériusz uralkodásának a 15. éve i. sz. 28 augusztusától 29 augusztusáig tartott. Ha onnantól számolunk, amikor Tibériusz hivatalosan császár lett, akkor a 15. év i. sz. 28 szeptemberétől 29 szeptemberéig tartott. János minden bizonnyal i. sz. 29 tavaszán (az északi féltekén) kezdte el a szolgálatát, amely Tibériusz uralkodásának a 15. évében volt. Ekkor János kb. 30 éves lehetett. A lévita papok ennyi idősen kezdtek el a templomban szolgálni (4Mó 4:2, 3). Ehhez hasonlóan, amikor János megkeresztelte Jézust, és Jézus „elkezdte a szolgálatát”, akkor a Lk 3:21–23 szerint „Jézus körülbelül 30 éves volt”. Jézus tavasszal, niszán hónapban halt meg, ezért a három és fél éves szolgálata kétségkívül ősszel kezdődött, etánim hónap (szeptember/október) táján. János valószínűleg 6 hónappal volt idősebb Jézusnál, és minden bizonnyal 6 hónappal hamarabb kezdte el a szolgálatát, mint Jézus (Lk 1. fej.). Ezért észszerű arra következtetnünk, hogy János i. sz. 29 tavaszán kezdte el a szolgálatát. (Lásd a Lk 3:23-hoz és a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

ünnepük volt a zsidóknak: Bár János nem mondja ki pontosan, hogy melyik ünnepről van szó, észszerű arra következtetni, hogy i. sz. 31 pászkájára utal ez a kifejezés. János beszámolója többnyire időrendi sorrendben írja le az eseményeket. A szövegkörnyezet alapján erre az ünnepre röviddel azután került sor, hogy Jézus azt mondta, hogy „még négy hónap van az aratásig” (Jn 4:35). Az aratási időszak, különösen az árpaaratás, a pászka környékén kezdődött (niszán 14.). Ez alapján úgy tűnik, hogy Jézusnak ez a kijelentése kb. négy hónappal a pászka előtt hangzott el, vagyis feltehetően kiszlév hónapban (november/december). Bár két másik ünnepet, a felavatás ünnepét és a púrimot kiszlév és niszán hónap között tartották, ám ezekre az ünnepekre az izraelitáknak nem kellett felmenniük Jeruzsálembe. Ezért ebben a szövegkörnyezetben a zsidók ünnepe minden bizonnyal a pászka lehetett, melyre Jézusnak fel kellett mennie Jeruzsálembe Isten Izraelnek adott törvényével összhangban (5Mó 16:16). Az igaz, hogy János csak néhány eseményről ír a következő pászka megemlítése előtt (Jn 6:4), de az A7-es függ.-ben levő táblázat azt mutatja, hogy János csak röviden beszél Jézus korai szolgálatáról, és nem tesz említést sok olyan eseményről, melyről a másik három evangéliumíró már igen. Az, hogy a másik három evangélium Jézusnak olyan sok tettéről beszámol, még jobban alátámasztja, hogy a Jn 2:13-ban és a Jn 6:4-ben feljegyzett események között kellett lennie egy évenkénti pászkának. (Lásd az A7-es függ.-et és a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

pászka: Nyilvánvalóan i. sz. 32 pászkájára utal, a harmadik pászkára, melyre Jézus földi szolgálata alatt került sor. (Lásd a Jn 2:13; 5:1; 11:55-höz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint az A7-es függ.-et.)

pászkája: Vagyis i. sz. 33 pászkája. Feltehetően ez a János evangéliumában említett negyedik pászka. (Lásd a Jn 2:13; 5:1; 6:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

pászkája: Jézus i. sz. 29 őszén keresztelkedett meg, és ekkor kezdte el a szolgálatát, vagyis az a pászka, melyre itt utalás történik Jézus szolgálatának a kezdetén, az i. sz. 30 tavaszán megünnepelt pászka lehetett. (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ.-et.) A négy evangélium összevetéséből kiderül, hogy Jézus földi szolgálata alatt négy pászkát tartottak meg, ami arra enged következtetni, hogy a szolgálata három és fél évig tartott. Máté, Márk és Lukács evangéliuma (melyeket gyakran szinoptikus evangéliumoknak hívnak) csak az utolsó pászkát említik meg, amikor Jézus meghalt. János beszámolója konkrétan ír három pászkáról (Jn 2:13; 6:4; 11:55), a negyedikre pedig valószínűleg a Jn 5:1-ben utal azzal a kifejezéssel, hogy „ünnepük volt a zsidóknak”. Ez a példa jól mutatja, hogy ha összevetjük a négy evangéliumot, akkor teljesebb képet kapunk Jézus életéről. (Lásd a Jn 5:1; 6:4; 11:55-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a templomban: Minden bizonnyal a templom pogányok udvarának nevezett részére utal. (Lásd a B11-es függ.-et.)

akik marhát, juhot és galambot árultak: Isten törvénye megkövetelte, hogy az izraeliták áldozatokat mutassanak be a templomnál, továbbá a látogatóknak ennivalóra volt szükségük, amíg Jeruzsálemben voltak. Néhány izraelitának hosszú utat kellett megtennie Jeruzsálemig, ezért a törvény lehetővé tette a számukra, hogy eladják a terményüket és az állataikat, és a kapott pénzen Jeruzsálemben marhát, juhot, kecskét és galambot vegyenek áldozatul, valamint bármi mást, amire az ott-tartózkodásuk alatt szükségük lehetett (5Mó 14:23–26). Idővel a kereskedők a templom épületegyüttesén belül állítottak fel asztalokat, hogy ott árulják az áldozati állatokat. (Lásd a templomban kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.) Valószínűleg néhány kereskedő becsapta az embereket azzal, hogy borsos árat kért.

pénzváltók: Sokféle érmét használtak akkoriban, de úgy tűnik, csak egy bizonyos fajta érmével lehetett befizetni az éves templomi adót, illetve megvásárolni az áldozatra szánt állatokat. Vagyis a Jeruzsálembe utazó zsidóknak át kellett váltaniuk a pénzüket, hogy elfogadják azt a templomban. Jézus nyilvánvalóan úgy érezte, hogy a pénzváltók által kiszabott díj irreálisan magas volt, és a tettük felért a zsarolással.

kötélből ostort: A „kötél”-nek megfelelő görög szó (szkhoi·niʹon) nádból, kákából vagy valamilyen más anyagból készült kötélre utalhat. Amikor Jézus kötélből ostort készített, hogy kiűzze a juhokat és a marhákat a templomból, természetesen az árusok is kimentek a templom területéről az állataik után. A következő versben, amikor a galambárusokat küldi el Jézus, már nincs szó ostorról, vagyis az árusokat nem azzal űzte ki. Mindenesetre azok, akik az igaz imádatból akartak hasznot húzni, rá lettek kényszerítve, hogy elhagyják a templom területét.

kiűzte az árusokat a templomból a juhokkal és a marhákkal együtt: Jézus a földön létekor kétszer is megtisztította a jeruzsálemi templomot a kereskedéstől. Itt az első alkalomról van szó, melyre az i. sz. 30 pászkája körüli időben került sor. Jézus ekkor volt először Jeruzsálemben Isten felkent Fiaként. (Lásd az A7-es függ.-et.) Másodszor i. sz. 33. niszán 10-én tisztította meg a templomot. Erről Máté (21:12, 13), Márk (11:15–18) és Lukács (19:45, 46) evangéliuma ír. (Lásd az A7-es függ.-et.)

pénzváltók: Lásd a Mt 21:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

kereskedés házává: Vagy: „piactérré”; „üzletté”. A görög oiʹkon em·po·riʹu kifejezés, mely „kereskedés házá”-nak van visszaadva, azt jelenti, hogy ’hely, ahol üzletelnek’; ’piac’. Csak itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Annás magas rangú pap gazdag és befolyásos családjának a bevétele nagyrészt a templom területén eladott áldozatokból származott.

A házad iránt érzett buzgalom: Ebben a szövegkörnyezetben a „buzgalom”-nak fordított görög szó (zéʹlosz) erőteljes, pozitív, élénk érdeklődést foglal magában, melyhez bizonyos fokú odaadás társul. A tanítványoknak erről a Zs 69:9 juthatott eszükbe. Ott a „buzgalom”-nak visszaadott héber főnév (qin·ʼáʹ) jelentheti azt, hogy ’kizárólagos odaadáshoz való ragaszkodás’ vagy ’vetélytárs nem tűrése’. Amikor Jézus látta a templom területén folyó kereskedést, joggal háborodott fel, és a buzgalma tettekre indította.

Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem: Egyedül János jegyzi fel Jézusnak ezeket a szavait. A zsidók azt hitték, hogy Jézus Heródes templomáról beszél. Jézus tárgyalásán az ellenségei idézték és kiforgatták a szavait (Mt 26:61; 27:40; Mr 14:58). A Jn 2:21 szerint Jézus jelképes nyelvezetet használt, a közelgő halálát és feltámadását a templom lerombolásához és újjáépítéséhez hasonlította. Bár Jézus azt mondta, hogy „felépítem”, a Szentírás egyértelműen rávilágít, hogy Isten támasztotta fel őt (Cs 10:40; Ró 8:11; Héb 13:20). Miután Jézust megölték, és a harmadik napon feltámadt (Mt 16:21; Lk 24:7, 21, 46), egy másik testet kapott, de nem kézzel készítettet, mint amilyen a jeruzsálemi templom volt, hanem egy szellemi testet, melyet az Atyja készített (Cs 2:24; 1Pt 3:18). Az Írásokban nem szokatlan, hogy embereket jelképesen egy templommal azonosítsanak. A Messiásról azt jövendölték, hogy ő lesz „a fő szegletkő” (Zs 118:22; Ézs 28:16, 17; Cs 4:10, 11), továbbá Péter és Pál is használt ilyen összehasonlítást Jézussal és a követőivel kapcsolatban (1Ko 3:16, 17; 6:19; Ef 2:20; 1Pt 2:6, 7).

46 évig épült ez a templom: A zsidók a templom Heródes király által elrendelt újjáépítésére gondoltak. Az első templomot Jeruzsálemben Salamon építette, de azt a babilóniaiak i. e. 607-ben elpusztították. A babiloni fogság után újjá lett építve Zorobábel vezetésével (Ezs 6:13–15; Ag 2:2–4). Josephus azt írja (A zsidók története. XV. könyv, 11. fej., 1. bek.), hogy az építkezés Heródes uralkodásának 18. évében kezdődött. Ha azt vesszük alapul, ahogyan a zsidók számolták a királyaik uralkodási éveit, akkor ez i. e. 18/17-re eshetett. Az épületen folyamatosan voltak bővítések; a munkálatok hat évvel azelőtt fejeződtek be, hogy a templomot i. sz. 70-ben elpusztították.

testének a templomáról: János apostolnak ez a megjegyzése azt mutatja, hogy Jézus jelképes nyelvezetet használt, a közelgő halálát és feltámadását a templom lerombolásához és újjáépítéséhez hasonlította.

tisztán látta: Szó szerint: „a szelleme által tisztán látta”. Itt a görög pneuʹma szó nyilván Jézus érzékelőképességére utal. Az Ézs 11:2, 3 azt jelenti ki a Messiásról, hogy „megnyugszik rajta Jehova szelleme”, és ezért „nem az alapján ítél, amit lát”. Ennek köszönhetően Jézus ismerte az emberek gondolatait és indítékait, és tudta, hogyan okoskodnak a szívükben (Jn 2:24, 25).

hogy mi van az emberekben. . . ő maga is tudta: Jézus ismerte az emberek gondolatait és indítékait, és tudta, hogyan okoskodnak a szívükben. Ezt Ézsaiás próféta is megjövendölte, aki a következőket mondta a Messiásról: „Megnyugszik rajta Jehova szelleme”, és ezért „nem az alapján ítél, amit lát” (Ézs 11:2, 3; Mt 9:4; lásd a Mr 2:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

Multimédia

Kőkorsók
Kőkorsók

A képen kőkorsók láthatók az I. századi Jeruzsálemből. Noha a korsók többnyire agyagból készültek (Ézs 30:14; Si 4:2), a kánai menyegző kapcsán a Biblia kőkorsókról tesz említést (Jn 2:6). Jeruzsálemben elég sok kőedényt találtak. Úgy vélik, hogy azért volt elterjedt a kőedények használata, mivel ezek nem váltak szertartásilag tisztátalanná, szemben azokkal, amelyek más anyagból, például agyagból készültek (3Mó 11:33). Ez magyarázatot adhat arra, hogy János apostol miért hozza összefüggésbe a víz tárolására szolgáló kőedényeket a zsidók tisztulási szertartásával.