János 12:1–50

12  Jézus hat nappal a pászka előtt Betániába+ érkezett, oda, ahol Lázár+ élt, akit feltámasztott a halottak közül.  Vacsorát rendeztek Jézusnak, és Márta felszolgált,+ Lázár pedig egyike volt azoknak, akik együtt ettek* vele.  Mária egyszer csak elővett egy font illatos olajat, igazi nárdusolajat, nagyon értékeset, és ráöntötte Jézus lábára, majd szárazra törölte azt a hajával.+ A ház megtelt az olaj illatával.+  Ám Iskariót Júdás,+ Jézus egyik tanítványa, aki arra készült, hogy elárulja őt, így szólt:  „Miért nem adták el ezt az illatos olajat 300 dénárért, és miért nem adták a pénzt a szegényeknek?”  Ezt azonban nem azért mondta, mintha törődött volna a szegényekkel, hanem mert tolvaj volt. Nála volt a doboz, amelyben a pénzt tartották, és gyakran lopott a beletett pénzből.  Jézus ezért ezt mondta: „Hagyjátok békén ezt az asszonyt, hadd tegye, amit tesz, mert ezzel előkészül a temetésem napjára.+  Mert a szegények mindig veletek vannak,+ de én nem leszek mindig veletek.”+  Időközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek, de nemcsak miatta, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.+ 10  A magas rangú papok pedig összeesküdtek, hogy Lázárt is megölik,+ 11  mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda és hittek Jézusban.+ 12  Másnap az ünnepre jött nagy tömeg hallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. 13  Az emberek pálmaágakat fogtak, kimentek elé,+ és így kezdtek kiáltozni: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova nevében jön!+ Áldott Izrael királya!”+ 14  Amikor Jézus talált egy fiatal szamarat, felült rá,+ mert meg van írva: 15  „Ne félj, Sion lánya! Nézd! Királyod jön, szamárcsikón ülve.”+ 16  A tanítványai először nem értették mindezt,+ ám amikor Jézus megdicsőült,+ akkor visszaemlékeztek rá, hogy pontosan azt tették, ami meg volt írva róla.+ 17  A sokaság pedig – amely Jézussal volt, amikor kihívta Lázárt a sírból,+ és feltámasztotta őt a halottak közül – egyfolytában arról beszélt, ami történt.+ 18  Azért is akart találkozni vele a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19  A farizeusok ezért ezt mondták egymás között: „Látjátok, hogy semmire sem megyünk. Nézzétek! Utánamegy az egész világ!”+ 20  Volt néhány görög is azok között, akik feljöttek az ünnepre, hogy imádják Istent. 21  Ők odamentek Fülöphöz+, aki a galileai Betsaidából való volt, és ezt kérték tőle: „Uram, látni akarjuk Jézust.” 22  Fülöp elment, és szólt Andrásnak.+ Majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23  Jézus pedig ezt mondta nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.+ 24  Higgyétek el, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal el, csak egy szem gabona marad, de ha elhal,+ akkor sok termést hoz. 25  Aki szereti az életét, elveszíti* azt, aki azonban gyűlöli az életét+ ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.+ 26  Ha valaki a szolgám szeretne lenni, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz ő is.+ Ha valaki a szolgám szeretne lenni, az Atya tisztelni fogja őt. 27  Most gyötrődöm,+ és mit is mondjak? Atyám, ments meg attól, aminek meg kell történnie*!+ De hiszen ezért jöttem. 28  Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Ezt követően hang+ hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.”+ 29  Amikor az ott álló sokaság ezt hallotta, voltak, akik azt mondták, hogy mennydörgött. Mások meg ezt: „Angyal szólt hozzá.” 30  Jézus erre ezt mondta: „Nem értem szólt ez a hang, hanem értetek.+ 31  Isten most megítéli ezt a világot, és ki fogja vetni ennek a világnak az uralkodóját.+ 32  Én azonban, ha felemelnek a földről,+ mindenfajta embert magamhoz vonzok.”+ 33  Ezt igazából azért mondta, hogy jelezze, hogyan hal meg nemsokára.+ 34  Erre a sokaság ezt válaszolta: „A törvényből úgy tudjuk, hogy a Krisztus örökké élni fog.+ Akkor miért mondod, hogy az Emberfiát fel kell hogy emeljék?+ Ki ez az Emberfia?” 35  Jézus ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig köztetek lesz a világosság.+ Addig járjatok a világosságban, amíg az veletek van, hogy a sötétség ne kerítsen a hatalmába titeket. Aki pedig a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.+ 36  Higgyetek a világosságban, amíg veletek van, hogy a világosság fiaivá legyetek.”+ Miután Jézus ezeket mondta, elment, és elrejtőzött előlük. 37  Hiába tett annyi jelt előttük, mégsem hittek benne, 38  úgyhogy beteljesedett, amit Ézsaiás próféta mondott: „Jehova, ki hitt abban, amit tőlünk hallott*?+ És kinek mutatta meg Jehova a hatalmát?”+ 39  Ézsaiás azt is megmondta, hogy miért nem tudnak hinni: 40  „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, ne értsenek a szívükkel, ne térjenek meg, és ne gyógyítsam meg őket.”+ 41  Azért mondta ezeket Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt őróla.+ 42  Mégis, még a zsidók vezetői közül is sokan hittek benne,+ de a farizeusok miatt nem ismerték el őt, nehogy kizárják őket a zsinagógából,+ 43  mert jobban vágytak az emberek elismerésére, mint Istenére*.+ 44  Jézus azonban hangosan ezt mondta: „Aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem,+ 45  és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.+ 46  Én azért jöttem a világba, hogy világosság legyek,+ és hogy mindaz, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.+ 47  De ha valaki hallja a szavaimat, és nem fogadja meg azokat, én nem ítélem meg őt. Nem azért jöttem, hogy megítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.+ 48  Azt, aki semmibe vesz engem, és nem fogadja meg a szavaimat, van, ami megítélje. A szó, amelyet mondtam, az fogja megítélni őt az utolsó napon.+ 49  Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy pontosan mit mondjak.+ 50  És tudom, hogy ha valaki megtartja a parancsát, annak örök élete lesz*.+ Amiket tehát mondok, pontosan úgy mondom, ahogy az Atya mondta nekem.”+

Lábjegyzetek

Vagy: „az asztalnál feküdtek”.
Szó szerint: „elpusztítja”.
Szó szerint: „ments ki ebből az órából”.
Vagy: „amiről beszámoltunk”.
Szó szerint: „jobban szerették az emberek dicsőségét, mint Isten dicsőségét”.
Szó szerint: „hogy a parancsa örök élet”.

Jegyzetek

Amikor Jézus Betániában volt: Mt 26:6–13-ban leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).

Betániába: Az Olajfák hegyének keleti-délkeleti lejtőjén fekvő falu, mely kb. 3 km-re található Jeruzsálemtől (Jn 11:18, lábj.). Itt lakott Márta, Mária és Lázár, és a jelek szerint náluk volt Jézus bázisa a júdeai szolgálata során (Jn 11:1). Ma egy kis falu található ezen a területen, melynek az arab neve azt jelenti, hogy ’Lázár helye’.

Lázár: Valószínűleg a héber Eleázár név görög megfelelője, és azt jelenti, hogy ’Isten segített’.

hat nappal a pászka előtt: Jézus a niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett meg. A sabbatot követően (vagyis niszán 9-ének kezdetekor) a leprás Simon otthonában vacsorázott Mártával, Máriával és Lázárral (Jn 12:2–11; lásd a Mt 26:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint az A7-es és a B12-es függ.-eket).

Betániába: Lásd a Mt 21:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Lázár: Lásd a Lk 16:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

vacsorát: Erre a vacsorára a leprás Simon otthonában került sor naplemente után, niszán 9-ének kezdetekor (Mt 26:6; Mr 14:3).

fejére kezdte önteni az olajat: Máté és Márk beszámolója szerint az asszony Jézus fejére öntötte az olajat (Mt 26:7). János, aki évekkel később írta meg a beszámolóját, hozzátette, hogy az asszony Jézus lábára is öntött az olajból (Jn 12:3). Jézus elmagyarázta, hogy az asszony ezzel a szeretetteljes tettével jelképesen felkészítette őt a temetésére. (Lásd a Mr 14:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Mária: Vagyis Márta és Lázár testvére (Jn 11:1, 2). A párhuzamos beszámolók a Mt 26:7-ben és a Mr 14:3-ban úgy utalnak rá, hogy „egy asszony”.

font: A görög liʹtra szó által jelölt súlymértéket általában azonosnak tekintik a római fonttal (latinul: libra), tehát kb. 327 g volt. (Lásd a B14-es függ.-et.)

illatos olajat. . . nagyon értékeset: János beszámolója konkrétan leírja, hogy Iskariót Júdás mondta azt, hogy „300 dénárért” el lehetne adni ezt az olajat (Jn 12:5). Ez körülbelül egy átlagmunkás egyévi munkabérének felelt meg. Ilyenfajta illatos olajat általában abból az illatos növényből (Nardostachys jatamansi) készítettek, mely a Himaláján terem. A nárdusolajat gyakran felhígították, sőt hamisították. Azonban Márk is, és János is az igazi nárdusolaj kifejezést használja (Mr 14:3; lásd a Szójegyzékben a „Nárdusolaj” címszót).

ráöntötte Jézus lábára: Lásd a Mr 14:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

kezdettől fogva: Ez a kifejezés nem Júdás születésére utal, és nem is arra, amikor Jézus kiválasztotta apostolnak, miután egész éjszaka imádkozott (Lk 6:12–16). Inkább azt jelzi, amikor Júdás elkezdett alattomosan viselkedni, amit Jézus azonnal felismert (Jn 2:24, 25; Jel 1:1; 2:23; lásd a Jn 6:70; 13:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket). Ez arra enged következtetni, hogy Júdás előre megfontolta a tettét, és nem hirtelen változott meg. A Keresztény görög iratokban a „kezdet” szó (görögül ar·khéʹ) jelentése mindig a szövegkörnyezettől függ. Például a 2Pt 3:4-ben a teremtés kezdetére utal. Ám a legtöbbször jobban körülhatárolható a jelentése. Péter például ezt mondta a nem zsidókról: „kiáradt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben” (Cs 11:15). Péter itt nem a születéséről beszélt, és nem is arról az időről, amikor apostol lett. I. sz. 33 pünkösdjére gondolt, ugyanis ettől kezdve töltetett ki a szent szellem egy bizonyos célból (Cs 2:1–4). Más példák is alátámasztják, hogy a szövegkörnyezet befolyásolja a „kezdet” szó jelentését: Lk 1:2; Jn 15:27; 1Jn 2:7.

aki arra készült, hogy elárulja őt: Az itt szereplő két jelen idejű görög ige (itt úgy vannak fordítva, hogy „készül” és „elárul”) együttes használata arra enged következtetni, hogy Júdás előre kitervelte Jézus elárulását, nem pedig hirtelen felindulásból tette. A Jn 6:64-ben található kijelentés is ezt erősíti meg. (Lásd a Jn 6:64-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

300 dénárért: Máté beszámolója egyszerűen azt írja, hogy „jó pénzért” lehetett volna eladni az olajat (Mt 26:9), de Márk és János konkrétabban fogalmaz az evangéliumában. (Lásd a Mr 14:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet; továbbá a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.)

ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat: Az asszony (lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet) azért volt ilyen nagylelkű Jézussal, mert szerette és nagyra becsülte őt. Jézus elmagyarázta, hogy az asszony a tudtán kívül felkészítette a testét a temetésére, mivel gyakran ilyen illatos olajjal és kenőcsökkel kenték be a holttesteket (2Kr 16:14).

ezzel előkészül a temetésem napjára: Lásd a Mt 26:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

ott: Vagyis Betániában (Jn 12:1).

hat nappal a pászka előtt: Jézus a niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett meg. A sabbatot követően (vagyis niszán 9-ének kezdetekor) a leprás Simon otthonában vacsorázott Mártával, Máriával és Lázárral (Jn 12:2–11; lásd a Mt 26:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint az A7-es és a B12-es függ.-eket).

Másnap: Vagyis i. sz. 33. niszán 9-ének reggelén. Niszán 9-e előző este kezdődött naplementekor. Azon az estén Jézus a leprás Simon otthonában vacsorázott. (Lásd a Jn 12:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a B12-es függ.-et.)

az ünnepre: A szövegkörnyezetből kiderül, hogy itt a pászkáról van szó (Jn 11:55; 12:1; 13:1). Jézus idejére a niszán 14-én ünnepelt pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely niszán 15-től 21-ig tartott (3Mó 23:5, 6; 4Mó 28:16, 17; lásd a B15-ös függ.-et), annyira szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy mind a nyolc napra (niszán 14-től 21-ig) egy ünnepként tekintettek (Lk 22:1). Josephus ezt írta: „nyolc napon át [ünnepeljük] a kovásztalan kenyerek ünnepét”. (Lásd a B12-es függ.-et.)

Mentsd meg, kérünk: Szó szerint: „hozsánna”. A görög szó egy héber kifejezésből származik, melynek jelentése ’mentsd meg, kérünk’ vagy ’mentsd meg, könyörgünk’. Itt abban az értelemben szerepel, hogy megmentést vagy győzelmet kérjenek Istentől, és úgy is lehetne fordítani, hogy „kérünk, adj neki megmentést”. Később imákban és dicséret kifejezésére használták. A héber kifejezés megtalálható a Zs 118:25-ben, mely része a hallelzsoltároknak. Ezeket rendszeresen énekelték a pászka idején, ezért érthető, hogy az emberek ezt a kifejezést használták Jézus köszöntésére. Isten egyebek közt úgy válaszolt erre a kérésre, hogy feltámasztotta Jézust a halottak közül. A Mt 21:42 szerint Jézus idézte a Zs 118:22, 23 szavait, és a Messiásra alkalmazta őket.

Mentsd meg őt, kérünk: Lásd a Mt 21:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Jehova: Ez az idézet a Zs 118:25, 26-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd az A5-ös és a C függ.-eket.)

meg van írva: Az ezt követő idézet a Jn 12:15-ben a Za 9:9-ből származik.

Sion lányának: A Bibliában a városok gyakran nőkként vannak megszemélyesítve, vagy jelképesen nőnemű kifejezésekkel utalnak rájuk. Ebben a kifejezésben a „lánya” szó talán magára a városra vagy a város lakosaira vonatkozik. A Sion nevet sokszor Jeruzsálem városára használták.

egy megkötött szamarat, és vele egy csikót: Csak Máté beszámolója említi meg a szamarat és a csikót is (Mr 11:2–7; Lk 19:30–35; Jn 12:14, 15). Nyilvánvaló, hogy mivel Jézus csak a csikón ült, Márk, Lukács és János csak egyetlen állatról ír. (Lásd a Mt 21:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szamárháton, igen, csikón: Habár a Mt 21:2, 7 két állatot említ meg, a Za 9:9-ben található prófécia úgy utal a királyra, mint aki csupán egyetlen állaton ül. (Lásd a Mt 21:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Sion lánya: Lásd a Mt 21:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

szamárcsikón: Márk (11:2), Lukács (19:35) és János beszámolója egyetlen állatról, a szamárcsikóról beszél, amikor ezt a történetet taglalja. Máté evangéliuma (21:2–7) viszont hozzáteszi azt a részletet, hogy a csikó mellett ott volt az egyik szülője is. (Lásd a Mt 21:2, 5-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

sírból: Vagy: „emléksírból”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)

görög: Az I. században sok görög kolónia volt Izraelben, de ebben a szövegkörnyezetben a kifejezés minden bizonnyal görög prozelitákra vonatkozik, vagyis azokra, akik áttértek a zsidó vallásra. Figyelemre méltó, hogy a Jn 12:32-ben Jézus ezt jövendölte magáról: „mindenfajta embert magamhoz vonzok.”

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

a szolgátok: A Bibliában használt görög di·aʹko·nosz szó gyakran olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. Ezt a kifejezést használják Krisztusra (Ró 15:8), Krisztus szolgáira (1Ko 3:5–7; Kol 1:23), a kisegítőszolgákra (Flp 1:1; 1Ti 3:8), a háziszolgákra (Jn 2:5, 9) és az állami tisztviselőkre (Ró 13:4).

a szolgám szeretne lenni: Vagy: „szolgálni szeretne nekem”. Az itt használt görög di·a·ko·neʹó ige rokonságban áll a di·aʹko·nosz főnévvel (szolga), mely az eredeti nyelven szintén szerepel ebben a versben. A Bibliában a görög di·aʹko·nosz szó gyakran olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. (Lásd a Mt 20:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

gyötrődöm: Vagy: „gyötrődik a lelkem”. A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában „lélek”-nek fordítanak, itt egy ember teljes lényére utal. Ezért „a lelkem” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „egész lényem” vagy egyszerűen „én”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

hang: Ez a harmadik abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. Az első akkor volt, amikor Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett. Erről a Mt 3:16, 17; a Mr 1:11 és a Lk 3:22 számol be. A másodikra Jézus elváltozásakor került sor i. sz. 32-ben, melyről a Mt 17:5; a Mr 9:7 és a Lk 9:35 ír. A harmadik ilyen alkalom, melyről csak János evangéliuma tesz említést, i. sz. 33-ban történt, nem sokkal Jézus utolsó pászkája előtt. Jehova válaszolt Jézusnak arra a kérésére, hogy dicsőítse meg a nevét.

ki fogja vetni: Jézus prófétai szavai egy olyan időre mutatnak előre, amikor Sátán el lesz távolítva a pozíciójából, és nem lesz többé ennek a világnak az uralkodója.

ennek a világnak az uralkodóját: Hasonló kifejezés található a Jn 14:30-ban és 16:11-ben. Sátánra, az Ördögre utal. Ebben a szövegkörnyezetben a „világ” szó (görögül koʹszmosz) az Istentől elidegenedett emberi társadalomra vonatkozik, melynek a viselkedése nincs összhangban Isten akaratával. Nem Isten hozta létre ezt az igazságtalan világot; „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Jn 5:19). Sátán és „az égi helyeken levő gonosz szellemi erők” „e sötétség [láthatatlan] világuralkodói [a görög ko·szmo·kraʹtór szó egyik formája]” (Ef 6:11, 12).

vonzza őt: Jóllehet a „vonz” ige görög megfelelőjét arra is használták, amikor a halászok behúzták a halakkal teli hálójukat (Jn 21:6, 11), nem sugall olyasmit, hogy Isten az akaratuk ellenére húzná magához az embereket. Jézus kijelentése a Jr 31:3-ra emlékeztethet, ahol Jehova így szól az ókori népéhez: „Ezért vonzottalak odaadó szeretettel.” (A Septuaginta itt ugyanazt a görög igét használja.) A Jn 12:32 (lásd a magyarázó jegyzetet) rámutat, hogy Jehovához hasonlóan Jézus is mindenfajta embert magához vonz. A Szentírásból kiderül, hogy Jehova szabad akaratot adott az embereknek. Mindenki eldöntheti, hogy szolgálja-e őt (5Mó 30:19, 20). Isten kedvesen magához vonzza azokat, akik helyesen viszonyulnak az örök élethez (Zs 11:5; Pl 21:2; Cs 13:48). Ezt a Biblia üzenete és a szent szelleme által teszi meg. Az Ézs 54:13 próféciája, melyet a Jn 6:45 idéz, azokra vonatkozik, akiket az Atya vonz. (Vesd össze: Jn 6:65.)

görög: Az I. században sok görög kolónia volt Izraelben, de ebben a szövegkörnyezetben a kifejezés minden bizonnyal görög prozelitákra vonatkozik, vagyis azokra, akik áttértek a zsidó vallásra. Figyelemre méltó, hogy a Jn 12:32-ben Jézus ezt jövendölte magáról: „mindenfajta embert magamhoz vonzok.”

felemelnek a földről: Ez feltehetően Jézus oszlopra feszítésére utal, ahogy azt a következő vers is mutatja.

mindenfajta embert: Jézus kijelentette, hogy mindenfajta embert magához fog vonzani, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű, melyik rasszhoz tartozik, vagy hogy milyen az anyagi helyzete (Cs 10:34, 35; Jel 7:9, 10; lásd a Jn 6:44-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Érdemes megjegyezni, hogy ekkor „néhány görög” is ott volt a templomban, hogy imádja Istent, és látni akarták Jézust. (Lásd a Jn 12:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Sok fordítás úgy adja vissza a görög pasz szót („mindenki”; „minden [ember]”), hogy azzal azt közvetíti, hogy Jézus végül mindenkit magához fog vonzani. Viszont ez nincs összhangban az ihletett Írások többi részével (Zs 145:20; Mt 7:13; Lk 2:34; 2Te 1:9). Habár a görög szó azt jelenti szó szerint, hogy ’minden’; ’mindenki’ (Ró 5:12), a Mt 5:11-ből és a Cs 10:12-ből egyértelműen látszik, hogy azt is jelentheti, hogy ’mindenféle’; ezeket a verseket sok bibliafordítás úgy adja vissza, hogy „mindenfajta”; „mindenféle” (Jn 1:7; 1Ti 2:4).

Jehova: Ez az idézet az Ézsaiás 53:1-ből származik, mely vers az eredeti héber szövegben csak egyszer használja Isten nevét, mégpedig a „Jehova karja” kifejezésben. János azonban nyilvánvalóan a Septuagintából idézi Ézsaiás próféciáját, ahol a görög szöveg a Küʹri·osz (Úr) szónak a közvetlen megszólításokban használt formájával kezdődik. (Lásd a Ró 10:16-ot, mely szintén az Ézs 53:1-et idézi.) A Septuaginta fordítói talán azért toldották be Isten nevét a versbe az első előfordulási helyen, hogy egyértelművé tegyék, hogy a próféta Istenhez intézi a kérdéseit. Ahogy arra már korábban történt utalás, a Septuaginta későbbi másolataiban a Küʹri·osz gyakran az eredeti héber szövegben szereplő tetragram helyett áll (akárcsak a Küʹri·osz második előfordulása esetében ebben az idézetben), ezért itt Isten neve került a főszövegbe. A Keresztény görög iratok számos héber nyelvű fordítása (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J12, 14, 16–18, 22, 23) Isten nevét használja a Jn 12:38-ban az első előfordulási helyen.

Jehova a hatalmát: Szó szerint: „Jehova a karját”. Ez az idézet az Ézs 53:1-ből származik, melynek eredeti héber szövege egyszer tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Az első előfordulási hellyel kapcsolatban lásd a Jehova szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint az A5-ös és a C függ.-eket.) A „kar”-nak fordított héber és görög szavak a Bibliában gyakran jelképes értelemben szerepelnek, és az erő kifejezését, illetve a hatalom gyakorlását szemléltetik. Jézus jelei és csodái által Jehova megmutatta a „karját”, vagyis a hatalmát és az erejét.

Ézsaiás. . . látta az ő dicsőségét: Amikor Ézsaiás egy látomást látott az égi udvarokról, ahol Jehova a fenséges trónján ült, Jehova ezt kérdezte Ézsaiástól: „ki megy el nekünk?” (Ézs 6:1, 8–10). A többes számú névmás („nekünk”) azt jelzi, hogy legalább még egy személy Istennel volt a látomásban. Ezért észszerű arra következtetni, hogy amikor János azt írta, hogy Ézsaiás „látta az ő dicsőségét”, azzal Jézus dicsőségére utalt, melyben Jehova mellett volt része a földre jövetele előtt (Jn 1:14). Ez összhangban van például az 1Mó 1:26-tal, ahol Isten ezt mondta: „Alkossunk embert, aki hasonlít ránk”. (Lásd még: Pl 8:30, 31; Jn 1:1–3; Kol 1:15, 16.) János hozzáteszi, hogy Ézsaiás beszélt őróla, vagyis Krisztusról, hiszen Ézsaiás írásainak nagy része a megjövendölt Messiásról szól.

Nikodémusz: Farizeus és a zsidók egyik vezetője, vagyis a szanhedrin egyik tagja. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.) A Nikodémusz név, melynek jelentése ’a nép legyőzője’, jól ismert volt a görögök között, és néhány zsidó is átvette. Nikodémuszról csak János evangéliuma tesz említést (Jn 3:4, 9; 7:50; 19:39), és Jézus Izrael tanítójának nevezi őt a Jn 3:10-ben. (Lásd a Jn 19:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

ki kell zárni a zsinagógából: Vagy: „ki kell közösíteni”; „ki kell tiltani a zsinagógából”. A görög a·po·szü·naʹgó·gosz melléknév csak itt, valamint a Jn 12:42-ben és 16:2-ben fordul elő. Akit kizártak, azt kerülték, megvetették, és kirekesztették a társadalomból. Ha a többi zsidó nem tartotta vele a kapcsolatot, az a családjára nézve súlyos anyagi következményekkel járt. A zsinagógák elsősorban oktatásra szolgáltak, de bizonyos mértékig a helyi bíróság szerepét is betöltötték, és a hatáskörük kiterjedt a megkorbácsolásra vagy a kiközösítésre. (Lásd a Mt 10:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a zsidók vezetői: Az itt használt görög szó nyilvánvalóan a zsidó legfelsőbb bíróság, a szanhedrin tagjaira utal. Ugyanez a kifejezés a Jn 3:1-ben Nikodémuszra vonatkozik, aki szintén a bíróság tagja volt. (Lásd a Jn 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kizárják őket a zsinagógából: Lásd a Jn 9:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

elítélje: Vagy: „megítélje”. Jehova nem azért küldte el a Fiát, hogy elítélje az emberiség világát, hanem a szeretetéből fakadóan azzal bízta meg Jézust, hogy mentse meg azokat, akiknek van hitük (Jn 3:16; 2Pt 3:9).

ítélem meg: Vagy: „ítélem el”. (Lásd a Jn 3:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Pálmafa
Pálmafa

A bibliai időkben nagyon sok datolyapálma (Phoenix dactylifera) volt Izraelben és a környező területeken. A leírások szerint pálmák zöldelltek a Galileai-tenger partvidékén, valamint a Jordán forró völgyének az alsó szakaszán. Különösen sok volt belőlük Jerikó környékén, melyet „a pálmafák városának” is neveztek (5Mó 34:3; Bí 1:16; 3:13; 2Kr 28:15). A datolyapálma 30 m magasra is nőhet. Az ágai, vagyis a pálmalevelek 3-5 m hosszúak is lehetnek. A zsidók pálmaleveleket gyűjtöttek össze az örömteli lombsátorünnep idején (3Mó 23:39–43; Ne 8:14, 15). Az, hogy az emberek pálmaágakkal üdvözölték Jézust mint Izrael királyát, nyilván azt fejezte ki, hogy dicsérik őt, és alárendelik magukat az uralkodói hatalmának (Jn 12:12, 13). A Jel 7:9, 10-ben szereplő nagy sokaság tagjait hasonlóképpen úgy mutatja be a Biblia, mint akiknek pálmaágak vannak a kezükben, ami arra utal, hogy a megmentést Istennek tulajdonítják és a báránynak.

Szamárcsikó
Szamárcsikó

A lófélék családjába tartozó, kemény patájú állat. A lótól az különbözteti meg, hogy kisebb a termete, rövidebb a sörénye, hosszabb a füle, a farkán rövidebb a szőr, és csak a végén van bojt. Jóllehet a szamarat sokszor a makacssággal és a butasággal hozzák összefüggésbe, úgy gondolják, hogy valójában okosabb a lónál. A szamár többnyire béketűrő állat. Az izraelita férfiak és nők – még kiemelkedő személyiségek is – szamáron jártak (Jzs 15:18; Bí 5:10; 10:3, 4; 12:14; 1Sá 25:42). Salamon az édesapjának, Dávidnak az öszvérén, egy szamárcsődör hibrid utódján ment a felkenetésére (1Ki 1:33–40). Ezért hát igencsak helyénvaló, hogy Jézus – aki nagyobb Salamonnál –, beteljesítve a Za 9:9 próféciáját, nem lóra, hanem szamárcsikóra ült.