Héberek 6:1–20

6  Ezért most, hogy túljutottunk a Krisztusról szóló alaptanításon+, törekedjünk érettségre,+ és ne az alapot kezdjük újból építeni, mint például a holt cselekedetek megbánását és az Istenbe vetett hitet,  a keresztelkedésekről szóló tanítást és a kézrátételt+, a halottak feltámadását+ és az örök ítéletet.  És így is fogunk tenni, ha Isten megengedi.  Mert akik egyszer már megvilágosodtak,+ megízlelték az égi ajándékot, megkapták a szent szellemet,  és megízlelték Isten kiváló szavát és az eljövendő világrendszer* erőit,  de elbuktak,+ azokat lehetetlen újra feléleszteni, hogy megbánják a bűneiket, mivel ők maguk újból oszlopra feszítik Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt.+  A föld Isten áldását élvezi, amikor felissza az esőt, amely gyakran öntözi, és aztán hasznos növényeket terem azoknak, akikért művelik.  De ha tövisbokrot és bogáncskórót terem, nincs haszna, és közel van ahhoz, hogy megátkozzák, végül pedig fel fogják égetni.  Szeretteim, még ha így beszélünk is, meg vagyunk róla győződve, hogy ennél ti jobb helyzetben vagytok, ami a megmentésetekhez vezet. 10  Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottatok+ azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok. 11  Bárcsak egyikőtöknek se lankadna a szorgalma, hogy így mindvégig+ teljesen meg legyetek győződve a reménységről,+ 12  és hogy ne lustuljatok el,+ hanem kövessétek azoknak a példáját, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket! 13  Mert amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel senki nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött,+ 14  és ezt mondta: „Bizony megáldalak téged, és sok utódot adok neked.”+ 15  És miután Ábrahám türelmesen várt, megkapta ezt az ígéretet. 16  Az emberek maguknál nagyobbra esküsznek, és az esküjük lezár minden vitát, mivel törvényes garanciának tekintik.+ 17  Ehhez hasonlóan, amikor Isten elhatározta, hogy egyértelműbbé teszi az ígéret örököseinek,+ hogy a szándéka nem fog megváltozni, ezt esküvel garantálta*. 18  Így a két változtathatatlan dolog, melyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon,+ nagyon bátorít minket, akik a menedékhez menekültünk, és segít abban, hogy szilárdan ragaszkodjunk az elénk helyezett reménységhez. 19  Ez a reménység+ nekünk a lélek* horgonya. Biztos is, szilárd is, és behatol a függönyön belülre,+ 20  ahová belépett értünk egy előfutár, Jézus,+ aki főpap lett, mint Melkisédek, és örökre főpap lesz.+

Lábjegyzetek

Vagy: „kor”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lépett közbe”. Szó szerint: „közvetítette”.
Vagy: „az életünk”.

Jegyzetek

Multimédia