5Mózes 31:1–30

31  Mózes pedig kiment, és elmondta mindezeket egész Izraelnek.  Ezt mondta nekik: „120 éves vagyok ma.+ Nem vezethetlek titeket tovább,* mivel Jehova ezt mondta nekem: »Nem fogsz átkelni ezen a Jordánon.«+  Jehova, a ti Istenetek megy át előttetek, és ő fogja megsemmisíteni ezeket a nemzeteket előttetek, ti pedig birtokba veszitek a földjüket.+ Józsué vezetésével fogtok átkelni,+ ahogy Jehova mondta.  Jehova azt fogja tenni ezekkel a nemzetekkel, amit Szihonnal+ és Óggal+, az amoriták királyaival és a földjükkel tett, amikor megsemmisítette őket.+  Jehova legyőzi őket nektek, ti pedig mindenben úgy bánjatok velük, ahogyan parancsoltam.+  Legyetek bátrak és erősek!+ Ne féljetek és ne rettenjetek meg tőlük,+ mert Jehova, a ti Istenetek vonul veletek. Nem hagy titeket cserben, és nem hagy magatokra.+  Majd hívatta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki egész Izrael előtt: „Légy bátor és erős,+ mert te viszed be ezt a népet arra a földre, melyet Jehova esküvel az ősapáiknak ígért, és te adod azt nekik örökségül.+  Jehova az, aki előtted vonul. Ő veled marad.+ Nem hagy cserben, és nem hagy magadra. Ne félj, és ne rettegj!+  Mózes azután leírta ezt a törvényt,+ és odaadta a papoknak, a lévitáknak, akik Jehova szövetségládáját hordozzák, és Izrael minden vénjének. 10  Mózes ezt parancsolta nekik: „Minden hetedik év végén, az elengedés évének meghatározott idejében,+ a lombsátorünnepen*,+ 11  amikor egész Izrael megjelenik Jehova, a ti Istenetek előtt+ azon a helyen, melyet kiválaszt, olvassátok fel ezt a törvényt egész Izrael füle hallatára.+ 12  Hívjátok össze a népet,+ a férfiakat, a nőket, a gyermekeket* és a városaitokban* élő bevándorlókat, hogy figyeljenek, és tanuljanak Jehováról, a ti Istenetekről, mélységesen tiszteljék* őt, és ügyeljenek arra, hogy megtartsák ezt az egész törvényt. 13  És a fiaik is, akik még nem ismerik ezt a törvényt, figyeljenek,+ és tanulják meg mélységesen tisztelni* Jehovát, a ti Isteneteket mindennap, míg azon a földön éltek, melyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.+ 14  Jehova azután ezt mondta Mózesnek: „Közeledik a halálod napja.+ Hívd Józsuét, és menjetek* a találkozás sátrához, hogy megbízzam őt.+” Mózes és Józsué pedig odamentek a találkozás sátrához. 15  Majd Jehova megjelent a sátornál felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejáratánál.+ 16  Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Te nemsokára meghalsz*, ez a nép pedig azon a földön, amelyre bemegy, a körülöttük lévő idegen isteneket kezdi majd imádni*.+ Elhagynak engem,+ és megszegik a szövetséget, melyet kötöttem velük.+ 17  Akkor majd haragra gerjedek ellenük,+ és elhagyom őket,+ elrejtem az arcomat előlük,+ míg el nem pusztulnak. És miután sok csapás és nyomorúság éri őket,+ ezt fogják kérdezni: »Nem azért érnek minket ezek a csapások, mert nincs köztünk a mi Istenünk?«+ 18  Én pedig továbbra is elrejtem az arcomat előlük a gonosz tetteik miatt, melyeket azzal követtek el, hogy más istenekhez fordultak.+ 19  Most pedig írjátok le magatoknak ezt az éneket,+ és tanítsd meg az izraelitáknak.+ Tanítsd meg nekik,* hogy ez az ének emlékeztesse Izrael népét arra, amire figyelmeztettem őket.+ 20  Amikor beviszem őket arra a földre, mely felől megesküdtem ősapáiknak+ – a tejjel és mézzel folyó földre+ –, és jóllakásig esznek, és jólétben élnek,*+ akkor ők más istenekhez fordulnak majd, és azokat szolgálják, velem pedig tiszteletlenek lesznek, és megszegik a szövetségemet.+ 21  Amikor majd sok csapás és nyomorúság éri őket,+ ez az ének emlékeztetni fogja őket arra, amire figyelmeztettem őket (mert a leszármazottaiknak nem szabad elfelejteniük azt). Ugyanis én már most tudom, még azelőtt, hogy bevinném őket arra a földre, mely felől megesküdtem, hogy milyen hajlamok vannak bennük.+ 22  Mózes tehát leírta ezt az éneket azon a napon, és megtanította az izraelitáknak. 23  Azután megbízta* Józsuét,+ Nún fiát, és ezt mondta: „Légy bátor és erős,+ mert te viszed be az izraelitákat arra a földre, mely felől megesküdtem nekik,+ és én veled leszek.” 24  Mózes rögtön azután, hogy leírta egy könyvbe ezt az egész törvényt,+ 25  ezt parancsolta a lévitáknak, akik Jehova szövetségládáját hordozzák: 26  „Fogjátok ezt a törvénykönyvet+, és tegyétek Jehovának, a ti Isteneteknek a szövetségládája+ mellé, és ez Isten tanúja lesz, mely ellenetek tanúskodik. 27  Mert én jól tudom, hogy lázadók+ és makacsok*+ vagytok. Ha már most lázongtok Jehova ellen, amikor még itt élek köztetek, mennyivel inkább fogtok a halálom után! 28  Hívjátok össze a törzseitek minden vénjét és a vezetőiteket, álljanak elém, és hadd mondjam el ezeket a szavakat a fülük hallatára, és legyen az ég és a föld a tanúm ellenük.+ 29  Mert jól tudom, hogy a halálom után gonosz dolgokat fogtok tenni,+ és letértek arról az útról, amelyről azt parancsoltam, hogy azon járjatok. És biztosan csapás fog jönni rátok+ a napoknak végén, mert azt teszitek majd, amit Jehova rossznak tart, és bosszantjátok őt azzal, amit tesztek.” 30  Mózes pedig Izrael egész gyülekezetének a füle hallatára elmondta ennek az éneknek a szövegét elejétől a végéig:+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „nem mehetek többé ki és be”.
Vagy: „ideiglenes hajlék ünnepén”.
Szó szerint: „kicsinyeket”.
Szó szerint: „kapuidon belül”.
Szó szerint: „féljék”.
Szó szerint: „félni”.
Vagy: „foglaljátok el a helyeteket”.
Szó szerint: „lefekszel ősapáid mellé”.
Vagy: „idegen istenekkel kezd majd jelképes értelemben szajhálkodni”.
Szó szerint: „add a szájukba”.
Szó szerint: „és meghíznak”.
Nyilvánvalóan Isten.
Szó szerint: „keménynyakúak”.

Jegyzetek

Multimédia