2Sámuel 16:1–23

16  Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején+, szembejött vele Ciba+, Mefibóset+ szolgája két fölnyergelt szamárral. 200 kenyér, 100 mazsolalepény, és 100 lepény volt rajtuk, mely nyári gyümölcsből* készült, továbbá egy nagy korsó bor.+  A király ekkor így szólt Cibához: „Miért hoztad ezeket?” Ciba ezt felelte: „A szamarak a király háznépe számára vannak, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a nyári gyümölcs az embereidnek, hogy egyenek, a bor pedig azoknak, akik kimerültek a pusztában, hogy igyanak.”+  A király ekkor így szólt: „És hol van uradnak fia*+?” Ciba erre ezt mondta a királynak: „Jeruzsálemben van, mert azt mondta: »Izrael népe ma visszaadja nekem apám királyi uralmát.«”+  A király akkor így szólt Cibához: „A tiéd mindaz, ami Mefibóseté.”+ Ciba erre ezt válaszolta: „Meghajlok előtted. Bárcsak elnyerném a jóindulatodat, uram, királyom!”+  Amikor Dávid király eljutott Bahurimig, kijött onnan egy ember, aki Saul házának családjából való volt, név szerint Simei+, Gera fia. Miközben jött, szitkozódott+.  Köveket hajigált Dávidra és összes szolgájára, valamint minden emberére és kiemelkedő harcosára, akik a király jobbján és balján voltak.  Simei így szitkozódott: „Menj innen, menj innen te semmirekellő, akinek annyi vér tapad a kezéhez!  Jehova megfizetett neked, mert megölted Saul házát, és elvetted tőle a királyságot. Ezért Jehova a fiadnak, Absolonnak adja a királyságot. Most aztán bajban vagy, mert vér tapad a kezedhez!+  Abisai, Céruja+ fia akkor így szólt a királyhoz: „Mit szidalmazza ez a holt eb+ uramat, a királyt?+ Kérlek, hadd menjek oda, hogy a fejét vegyem.+ 10  A király azonban ezt mondta: „Ne törődjetek vele, Céruja fiai+! Hadd szidalmazzon csak,+ hisz Jehova mondta neki+: »Szórj szitkot Dávidra!« Ki mondhatná hát: »Miért teszed ezt?«” 11  Dávid akkor így szólt Abisaihoz és minden szolgájához: „Ha a saját fiam, aki tőlem származik, az életemre* tör,+ akkor mennyivel inkább egy benjáminita+! Hagyjátok, hadd szitkozódjon, mert Jehova mondta ezt neki. 12  Jehova talán meglátja nyomorúságomat,+ és Jehova jóval jutalmaz meg a mai napon rám szórt szitkok helyett+.” 13  Dávid és az emberei tehát továbbmentek az úton, Simei pedig a hegy oldalán, velük egy vonalban haladt, és közben szitkozódott,+ köveket hajigált, és csak úgy szórta a port. 14  Végül a király és a vele levő egész nép kimerülten megérkeztek, majd kipihenték magukat. 15  Időközben Absolon és az emberei megérkeztek Jeruzsálembe, és Ahitófel+ is velük volt. 16  Amikor aztán az arkita+ Húsai+, Dávid barátja* bement Absolonhoz, ezt mondta neki: „Éljen sokáig a király!+ Éljen sokáig a király!” 17  Absolon erre így szólt Húsaihoz: „Hát így szereted* te a barátodat? Miért nem tartottál vele?” 18  Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Nem. Én annak az oldalán állok, akit Jehova, ezek az emberek és a többi izraelita választott. Én vele tartok. 19  És megint csak azt mondom: Kit szolgáljak? Hát nem a fiát? Ahogy szolgáltam apádat, úgy téged is szolgállak.+ 20  Absolon később így szólt Ahitófelhez: „Adj tanácsot!+ Mit tegyünk?” 21  Ahitófel erre ezt mondta Absolonnak: „Feküdj le apád másodfeleségeivel,+ akiket itt hagyott, hogy gondját viseljék a háznak*.+ Akkor egész Izrael meghallja majd, hogy magadra haragítottad az apádat, és így megerősödnek azok, akik támogatnak téged.” 22  Így hát sátrat állítottak fel Absolonnak a tetőn+, és Absolon lefeküdt apja másodfeleségeivel+ egész Izrael szeme láttára+. 23  Azokban a napokban úgy tekintettek Ahitófel+ tanácsára, mint az igaz Isten szavára*. Dávid is, és Absolon is így tekintett Ahitófel minden tanácsára.

Lábjegyzetek

Főleg fügéből és talán még datolyából készült.
Vagy: „unokája”.
Vagy: „lelkemre”.
Vagy: „bizalmasa”.
Vagy: „mutatsz odaadó szeretetet”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „palotának”.
Vagy: „mintha az igaz Isten szavát tudakolták volna meg”.

Jegyzetek

Multimédia