2Mózes 16:1–36

16  Majd az izraeliták egész közössége elindult Élimből, és azután, hogy kijöttek Egyiptom földjéről, a 2. hónap 15. napján megérkeztek Szin pusztájába,+ amely Élim és a Sínai között van.  Ekkor az izraeliták egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen a pusztában.+  Az izraeliták folyton ezt mondták nekik: „Bárcsak megölt volna minket Jehova* Egyiptom földjén, amikor a húsos+ fazekak mellett ültünk, amikor jóllakásig ettünk kenyeret! Azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet az éhhalálba kergessétek!+  Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kenyeret hullatok nektek az égből,+ a nép pedig mindennap menjen ki, és gyűjtse össze a napi adagját.+ Ezzel próbára teszem őket, vajon betartják-e a törvényemet, vagy sem.+  De a hatodik napon+ kétszer annyit szedjenek össze és készítsenek el, mint a többi napon.+  Mózes és Áron tehát ezt mondták egész Izraelnek: „Estére megtudjátok, hogy Jehova hozott ki titeket Egyiptom földjéről.+  Reggel meglátjátok Jehova dicsőségét, mert Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Hisz kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?”  Mózes így folytatta: „Amikor Jehova este húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret jóllakásig, meg fogjátok tudni, hogy Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok, hanem Jehova ellen.+  Mózes ezután így szólt Áronhoz: „Mondd el az izraeliták egész közösségének: »Gyertek, jelenjetek meg Jehova előtt, mert meghallotta, hogy zúgolódtok!«+ 10  Közvetlenül azután, hogy Áron beszélt az izraeliták egész közösségével, a nép a puszta felé fordult, és azt látta, hogy Jehova dicsősége megjelent a felhőben.+ 11  Jehova még ezt is mondta Mózesnek: 12  „Meghallottam, hogy az izraeliták zúgolódnak.+ Mondd meg nekik: »Az esti szürkületkor* húst fogtok enni, reggel pedig kenyeret jóllakásig.+ És meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.+«” 13  Így hát aznap este fürjek jöttek, és ellepték a tábort,+ reggelre pedig harmat szállt le a tábor körül mindenütt. 14  Amikor a harmat fölszállt, a puszta talaján finom szemcsés valami volt, olyan finom, mint a zúzmara a földön.+ 15  Amikor az izraeliták meglátták, egymást kérdezgették: „Mi ez?”, ugyanis nem tudták, hogy mi az. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, melyet Jehova ad nektek enni.+ 16  Ezt parancsolta Jehova: »Mindenki gyűjtsön belőle annyit, amennyit megeszik. Fejenként egy ómert*+ gyűjtsetek, a sátratokban lakók száma* szerint.«” 17  Az izraeliták így is tettek: gyűjtöttek belőle, volt, aki többet, volt, aki kevesebbet. 18  De amikor megmérték ómerben, annak, aki többet gyűjtött, nem volt feleslege, és annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya.+ Mindenki annyit gyűjtött, amennyit meg tudott enni. 19  Mózes ekkor ezt mondta nekik: „Senki se hagyjon belőle reggelre!”+ 20  De nem hallgattak Mózesre. Amikor néhányan hagytak belőle reggelre, tele lett féreggel, és bűzlött. Mózes megharagudott rájuk. 21  Mindenki annyit gyűjtött belőle reggelenként, amennyit meg tudott enni, de amikor a nap már melegen sütött, elolvadt. 22  A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek,+ személyenként két ómert. És a közösség valamennyi fejedelme Mózeshez ment, és jelentette ezt. 23  Erre ő ezt mondta nekik: „Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap pihenőnap* lesz, szent sabbat Jehova tiszteletére.+ Süssétek meg, amit meg kell sütnötök, és főzzétek meg, amit meg kell főznötök,+ a maradékot pedig tegyétek félre reggelre.” 24  Ők félre is tették reggelre, ahogy Mózes parancsolta, és az nem büdösödött meg, és férgek sem lettek benne. 25  Mózes ekkor ezt mondta: „Egyétek meg ma, mert ma sabbat van Jehova tiszteletére. Ma nem találtok belőle a földön. 26  Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon, sabbaton+ nem lesz.” 27  A nép közül néhányan azonban kimentek szedni a hetedik napon, de nem találtak semmit. 28  Jehova ekkor ezt kérdezte Mózestől: „Meddig nem vagytok még hajlandók megtartani a parancsaimat és a törvényeimet?+ 29  Értsétek meg, hogy Jehova adta nektek a sabbatot+. Ezért ad nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki a maga helyén! Senki se menjen sehova a hetedik napon!” 30  És a nép megtartotta a sabbatot* a hetedik napon.+ 31  Izrael népe mannának* nevezte el a kenyeret. Fehér volt, mint a koriandermag, az íze pedig a mézes lepényéhez hasonlított.+ 32  Mózes ekkor ezt mondta: „Ezt parancsolta Jehova: »Töltsetek meg vele egy ómert, és őrizzétek meg nemzedékeken át,+ hogy lássák, milyen kenyeret adtam nektek enni a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.«” 33  Mózes ezért ezt mondta Áronnak: „Vegyél egy korsót, tegyél bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeken át.”+ 34  Áron úgy tett, ahogy Jehova megparancsolta Mózesnek, és elhelyezte azt a bizonyság ládája*+ előtt megőrzésre. 35  Az izraeliták 40 éven át ették a mannát,+ míg lakott területre nem értek.+ Mannát ettek, míg Kánaán földjének a határához nem értek.+ 36  Az ómer pedig az éfának* a tizedrésze.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „Jehova keze”.
Szó szerint: „a két este között”.
Kb. 2,2 l. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „lélekszáma”.
Vagy: „sabbat ünnepe”.
Vagy: „pihent”.
Valószínűleg a ’mi ez?’ jelentésű héber kifejezésből származik.
Szó szerint: „a bizonyság”.
Egy éfa 22 l. Lásd: B14-es függ.

Jegyzetek

Multimédia