2Királyok 3:1–27
3 Jórám+, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a 18. évében lett Izrael királya Szamáriában, és 12 éven át uralkodott.
2 Azt tette, amit Jehova rossznak tart, de nem olyan mértékben, mint az apja vagy az anyja, ugyanis eltávolította Baál szent oszlopát, amelyet az apja készített.+
3 Ám ugyanolyan bűnöket követett el*, mint amilyenekkel Jeroboám, Nébát fia bűnbe vitte Izraelt.+ Nem hagyott fel azokkal.
4 Mésa, Moáb királya pedig juhtenyésztő volt, és 100 000 bárányt meg 100 000 nyíratlan kost fizetett sarcként Izrael királyának.
5 Amikor Aháb meghalt,+ Moáb királya fellázadt Izrael királya ellen.+
6 Jórám király ezért kiment azon a napon Szamáriából, és szemlét tartott egész Izrael felett.
7 Üzenetet is küldött Josafátnak, Júda királyának ezekkel a szavakkal: „Moáb királya fellázadt ellenem. Eljössz velem harcolni Moáb ellen?” Erre ő így válaszolt: „Elmegyek veled,+ csakúgy, mint a népem és a lovaim.”+
8 Aztán ezt kérdezte: „Melyik úton menjünk fel?” „Az Edom pusztáján át vezető úton” – felelte.
9 Izrael királya akkor elment Júda királyával és Edom+ királyával. Miután 7 napig haladtak kerülő útjukon, már nem volt víz a tábor és a velük levő háziállatok számára.
10 Izrael királya így szólt: „Ó, de szörnyű! Jehova csak azért hívta össze ezt a három királyt, hogy Moáb legyőzze őket!”
11 Josafát azonban így szólt: „Hát nincs itt Jehovának egy prófétája sem, aki által megkérdezhetnénk Jehovát?”+ Erre megszólalt Izrael királyának egyik szolgája: „De igen, Elizeus+, Sáfát fia, aki Illés szolgája volt*.”+
12 Josafát ekkor így szólt: „Tőle megtudjuk, mit mond Jehova.” Le is ment hozzá Izrael királya meg Josafát, valamint Edom királya.
13 Elizeus így szólt Izrael királyához: „Miért hozzám jössz?*+ Menj el apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz.”+ Izrael királya azonban ezt mondta neki: „Nem megyek, mert Jehova az, aki összehívta ezt a három királyt, hogy Moáb legyőzze őket.”
14 Elizeus erre így szólt: „Ha nem lennék tekintettel Josafátra+, Júda királyára, akkor rád se néznék, és figyelembe se vennélek.+ Olyan biztos ez, mint hogy él a seregek Jehovája, akit szolgálok*!
15 Most pedig hozzatok nekem egy hárfást*+.” És amint a hárfás zenélni kezdett, Jehova szelleme* Elizeusra szállt.+
16 Így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ássatok árkokat egymás mellé ebben a völgyben!
17 Mert ezt mondja Jehova: ’Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a völgy vízzel.+ Inni fogtok belőle ti is, meg a háziállataitok, és más állataitok is.’«
18 De Jehova ennél jóval többet is tesz,+ hiszen a segítségével még Moábot is legyőzitek.+
19 Pusztítsatok el minden megerősített várost+ és minden kiváló várost, vágjatok ki minden jó fát, tömjetek be minden vízforrást, és tegyetek tönkre minden jó földterületet kövekkel.”+
20 Reggel aztán, a reggeli gabonaáldozat+ bemutatásának idején egyszer csak víz jött Edom felől, és elöntötte a vidéket.
21 A moábiták pedig mind meghallották, hogy a királyok harcba vonultak ellenük. Ezért összehívták mindazokat a férfiakat, akik már harcképesek voltak,* majd elfoglalták állomáshelyüket a határon.
22 Amikor kora reggel felkeltek, a nap ráragyogott a vízre, úgyhogy a moábiták a túloldalról vörösnek látták a vizet, mintha vér lett volna.
23 Ezt mondták: „Ez vér! A királyok biztosan kardélre hányták egymást. Rajta, zsákmányra+, ó, Moáb!”
24 Amikor azonban beértek Izrael táborába, az izraeliták öldösni kezdték a moábitákat, úgyhogy azok megfutamodtak előlük.+ Az izraeliták behatoltak Moábba, és amint mentek, öldösték a moábitákat.
25 A városokat romba döntötték, és minden jó földterületet teledobáltak kővel, mindenki odadobta a magáét. Minden vízforrást betömtek,+ és minden jó fát kivágtak.+ Végül már csak Kir-Haréset+ kőfalai maradtak meg. Azt a parittyások körülvették és lerombolták.
26 Amikor Moáb királya látta, hogy elvesztette a csatát, maga mellé vett 700 karddal felfegyverzett férfit, hogy kitörjenek, és eljussanak Edom királyához,+ de nem tudtak.
27 Így hát fogta az elsőszülött fiát, akinek majd uralkodni kellett volna utána, és felajánlotta égőáldozatként+ a falon. Ekkor nagyon megharagudtak Izraelre, úgyhogy az izraeliták elvonultak, és visszatértek az országukba.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „ragaszkodott azokhoz a bűnökhöz”.
^ Vagy: „vizet öntött Illés kezére”.
^ Vagy: „Mi közöm hozzád?”
^ Szó szerint: „aki előtt állok”.
^ Vagy: „zenészt”.
^ Szó szerint: „keze”.
^ Vagy: „akik már övet kötöttek”.