2Királyok 19:1–37

19  Amint Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és bement Jehova házába.+  Ekkor elküldte Eljákimot, aki a háznép* fölé volt rendelve, Sébnát, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás+ prófétához, Ámóc fiához.  Ezek így szóltak hozzá: „Ezt mondja Ezékiás: »Nyomorúság, szidalmazás* és szégyen napja e mai nap. Mert a gyermekek készen állnak arra, hogy világra jöjjenek,* de nincs erő a szüléshez.+  Talán meghallja Jehova, a te Istened a rabsaké minden szavát, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Istent,+ és számonkéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott. Ezért mondj egy imát azokért,+ akik még megmaradtak.«”  Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,+  Ézsaiás pedig ezt mondta nekik: „Így szóljatok uratokhoz: »Ezt mondja Jehova: ’Ne félj+ azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.+  Egy gondolatot ültetek az elméjébe,* hogy hírt hallva visszatérjen az országába, és tenni fogok róla, hogy kard által essen el a saját országában.+’«”  Miután a rabsaké meghallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákisból+, visszatért hozzá, és az éppen Libna ellen harcolt.+  A király ekkor értesült róla, hogy Etiópia királya, Tirháka kivonult, hogy harcoljon ellene. Ismét követeket+ küldött hát Ezékiáshoz ezekkel a szavakkal: 10  „Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: »Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged, ezt mondva: ’Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe.’+ 11  Hiszen te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogy elpusztították őket.+ Gondolod, hogy te megszabadulsz? 12  Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei, amelyeket ősapáim elpusztítottak, megszabadították-e őket? Hol van Gózán, Hárán+, Recef és Éden népe, akik Tel-Asszárban voltak? 13  Hol van Hamát királya, Arpád királya, és Szefárvaim, Héna meg Ivva városainak királya?+«” 14  Ezékiás akkor elvette a leveleket a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment Jehova házába, és kiterítette azokat* Jehova előtt.+ 15  Aztán imádkozni kezdett+ Jehova előtt ilyen szavakkal: „Ó, Jehova, Izrael Istene, aki a kerubok fölött* ülsz trónodon!+ Egyedül te vagy a föld minden királyságának igaz Istene.+ Te alkottad az eget és a földet. 16  Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld!+ Nyisd ki szemedet,+ ó, Jehova, és lásd! Halld meg Szanhérib szavait, amelyeket azért üzent, hogy gúnyolja az élő Istent. 17  Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak a nemzetekre és azok földjére.+ 18  Tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem voltak istenek,+ csak emberi kéz alkotásai,+ fa és kő. Ezért tudták megsemmisíteni őket. 19  Most tehát, ó, Istenünk, Jehova, kérünk, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!+ 20  Ézsaiás, Ámóc fia pedig ezt üzente Ezékiásnak: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Meghallgattam az imádat,+ amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál nekem.+ 21  Ezt jelenti ki ellene Jehova: ’Megvet téged, csúfot űz belőled Sion szűz lánya,a fejét csóválja miattad Jeruzsálem lánya. 22  Kit gúnyoltál és becsméreltél?+ Ki ellen emelted fel hangodat,+és kire néztél gőgös szemmel? Izrael szentjére!+ 23  Követeid+ által gúnyoltad Jehovát,+ és ezt mondtad: „Harci szekereim sokaságávalfölmegyek a hegyek tetejére,a Libanon legmesszibb részeire. Kivágom fenséges cédrusait, legszebb borókafenyőit. Eljutok legtávolabbi menedékeihez, legsűrűbb erdeibe. 24  Kutakat ások, és idegen föld vizét iszom én,kiszárítom talpammal Egyiptom minden folyóvizét*.” 25  Hát nem hallottad? Már régen elhatároztam*.+ Jóval ezelőtt előkészítettem*,+most pedig valóra váltom.+ Te teszed a megerősített városokat elhagyatott romhalmazzá.+ 26  Lakóik segítség nélkül maradnak,megrettennek és megszégyenülnek. Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő fű,+mint a háztetőn növő fű, melyet megperzsel a keleti szél. 27  Jól tudom, mikor ülsz le, mikor mész ki, mikor jössz be,+és mikor háborogsz ellenem,+ 28  mert eljutott fülembe ellenem való háborgásod+ és ordításod.+ Ezért orrodba akasztom horgomat, szádba pedig zablámat+,és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.+ 29  És ez lesz a jel számodra*: Ebben az évben azt eszitek, ami magától nő*, a második évben pedig az abból kihajtó gabonát.+ De a harmadik évben vetni és aratni fogtok, szőlőket ültettek, és eszitek azok gyümölcsét.+ 30  Akik megmenekülnek, és életben maradnak Júda népéből,+ azok gyökeret fognak ereszteni, és gyümölcsöt fognak teremni. 31  Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék, és a túlélők Sion hegyéről. A seregek Jehovája cselekszi ezt a buzgalmából fakadóan.+ 32  Ezért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:+ ’Nem jön be ebbe a városba,+nyilat sem lő oda,pajzzsal sem rohanja meg,ostromsáncot sem emel ellene.+ 33  Amelyik úton jött, azon megy vissza,nem jön be ebbe a városba’ – ez Jehova kijelentése. 34  ’Meg fogom védeni ezt a várost,+ és megmentem magamért,+és szolgámért, Dávidért.+’«” 35  Azon az éjjelen Jehova angyala kiment, és lesújtott 185 000 férfira az asszírok táborában.+ Amikor az emberek kora reggel fölkeltek, látták a sok holttestet.+ 36  Szanhérib, Asszíria királya ezért elment, visszatért Ninivébe+, és ott is maradt.+ 37  Egyszer, amikor éppen meghajolt istenének, Nisróknak a házában*, a saját fiai, Adrammélek és Sarécer, lesújtottak rá karddal,+ majd elmenekültek az Ararát+ földjére. A fia, Esár-Haddon+ lett a király utána.

Lábjegyzetek

Vagy: „palota”.
Vagy: „sértés”.
Szó szerint: „eljutottak a méhszájig”.
Szó szerint: „olyan szellemet adok belé”.
Szó szerint: „azt”.
Esetleg: „között”.
Vagy: „a Nílus minden csatornáját”.
Szó szerint: „megtettem”.
Vagy: „megformáltam”.
Vagyis Ezékiás számára.
Vagy: „ami az elhullott gabonaszemekből nő”.
Vagy: „templomában”.

Jegyzetek

Multimédia