Ruth 2:1–23
2 Naomi férjének volt egy rokona,+ egy jómódú ember,+ Elimélek családjából való, név szerint Boáz.+
2 A moábita Ruth idővel így szólt Naomihoz: „Hadd menjek ki, kérlek, a mezőre, hogy tallózzak+ a gabonakalászok között valaki után, akinek a szemében kegyet találok.” Erre Naomi így felelt: „Menj, lányom!”
3 Elment hát, kiment, és tallózni kezdett a mezőn az aratók után.+ Történetesen éppen az Elimélek+ családjából való Boáz földjére került.+
4 Boáz pedig éppen kijött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: „Jehova legyen veletek!”+ Ők pedig így feleltek: „Áldjon meg Jehova!”+
5 Majd Boáz+ megkérdezte a legénytől, aki az aratókra felügyelt: „Kihez tartozik ez a fiatal nő?”
6 Az aratókra felügyelő legény pedig így felelt: „Ez a fiatal nő egy moábita,+ Naomival tért vissza Moáb mezejéről,+
7 és megkért: »Hadd tallózzak+, kérlek; a levágott kévék között gyűjtögetek, az aratók mögött.« Így hát munkához látott, és már azóta, reggel óta talpon van, csak most ült le egy kicsit a házban.”+
8 Boáz később így szólt Ruthhoz: „Hallod-e, leányom? Ne menj tallózni más mezőre,+ és ne menj el erről a helyről, hanem menj a szolgálóleányaim nyomában.+
9 Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj velük. Nem parancsoltam-e meg a legényeknek, hogy ne nyúljanak+ hozzád? Ha pedig szomjas vagy, menj te is az edényekhez, és igyál abból, amit a legények merítenek.”+
10 Ekkor ő arcra borult, földig meghajolt,+ és így szólt hozzá: „Hogyan lehetséges, hogy kegyet találtam a szemedben, és figyelsz rám, noha idegen vagyok?”+
11 Boáz erre így felelt: „Mindenről beszámoltak+ nekem, amit az anyósodért tettél, miután meghalt a férjed,+ és hogy elhagytad atyádat és anyádat, és rokonaid földjét, és eljöttél egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem ismertél.+
12 Jutalmazzon meg téged Jehova azért, ahogyan cselekszel!+ Legyen teljes jutalmad+ Jehovától, Izrael Istenétől, kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél!”+
13 Ruth pedig így felelt: „Hadd találjak kegyet szemedben, uram, hiszen megvigasztaltál, és bátorítóan beszéltél szolgálólányoddal,+ holott még annyi sem vagyok, mint a szolgálólányaid közül egy.”+
14 Amikor eljött az evés ideje, Boáz így szólt hozzá: „Jöjj ide, egyél egy kis kenyeret,+ és mártsd bele kenyérdarabodat az ecetbe.” Leült hát Ruth az aratók mellé, és Boáz pörkölt gabonát+ adott neki, ő pedig evett jóllakásig, sőt még hagyott is valamennyit.
15 Azután felkelt, hogy tallózzon.+ Boáz erre megparancsolta a legényeinek: „Hagyjátok tallózni a kévék között is, és ne zaklassátok.+
16 Sőt, húzogassatok ki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedegesse össze azokat,+ és meg ne szidjátok.”
17 Ruth pedig tovább tallózott a mezőn egészen estig,+ azután kicsépelte+, amit összeszedegetett. Úgy egy éfa+ árpa lett belőle.
18 Felvette, bement a városba, az anyósa pedig meglátta, amit szedegetett. Majd Ruth elővette az ételt, amit meghagyott,+ miután már jóllakott, és odaadta neki.
19 Az anyósa így szólt hozzá: „Hol tallóztál ma? Merre dolgoztál? Legyen áldott, aki odafigyelt rád!”+ Az pedig elmesélte az anyósának, kivel dolgozott; ezt mondta: „A férfit, akivel ma dolgoztam, Boáznak hívják.”
20 Naomi erre így felelt a menyének: „Áldja meg őt Jehova,+ aki nem hagyta el szerető-kedvességét+ az élők és a holtak iránt!”+ Majd Naomi ezt mondta még neki: „Ez a férfi rokonunk!+ Ő az egyik kiváltónk!”+
21 A moábita Ruth erre így szólt: „Ezt is mondta nekem: »Maradj közel az én legényeimhez, míg teljesen be nem fejezik nekem az aratást.«”+
22 Naomi+ pedig így felelt a menyének, Ruthnak:+ „Jobb az, lányom, ha az ő szolgálóleányaival tartasz, mert más mezőkön még zaklatnának.”+
23 Ruth tehát ezután is Boáz szolgálóleányainak a közelében maradt, és ott tallózott, míg az árpa+ és a búza aratása be nem fejeződött. És továbbra is az anyósával lakott.+
