Cselekedetek 12:1–25
12 Éppen ez idő tájt Heródes király kezet vetett+ a gyülekezetből valók közül némelyekre, hogy rosszul bánjon velük.
2 Jakabot, János testvérét+ karddal megölette.+
3 Mikor látta, hogy ez kedvükre van a zsidóknak,+ Pétert is letartóztatta. (Éppen a kovásztalan kenyerek napjai+ voltak akkor.)
4 Elfogta és börtönbe vetette,+ átadva őt négy, egyenként négyfős katonai őrségnek, hogy felváltva őrizzék, mivel az volt a szándéka, hogy a pászka+ után elővezetteti őt a népnek.
5 Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig nem szűnt meg buzgón imádkozni+ érte az Istenhez.
6 Mikor aztán Heródes arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt, két lánccal megkötözve, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt.
7 De íme, ott állt Jehova angyala,+ és világosság fénylett a börtöncellában. Meglökte Péter oldalát, és felkeltette őt,+ ezt mondva: „Kelj fel gyorsan!” És a láncai leestek+ a kezéről.
8 Az angyal+ ezt mondta neki: „Övezd fel magad, és kösd fel a sarudat!” Úgy is tett. Végül így szólt hozzá: „Vedd fel a felsőruhádat+, és kövess engem!”
9 Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy ami az angyal által történik, az valóság. Úgy vélte ugyanis, hogy látomást lát.+
10 Miután átmentek az első és a második őrségen, a városba vezető vaskapuhoz értek, és ez magától kinyílt előttük.+ Miután kimentek, továbbhaladtak egy utcányit, és az angyal azonnal eltávozott tőle.
11 Péter pedig magához térve így szólt: „Most már igazán tudom, hogy Jehova elküldte angyalát,+ és megszabadított+ Heródes kezéből, és mindattól, amire várt a zsidók népe.”
12 És miután átgondolta a dolgot, Máriának, a Márk nevet is viselő János+ anyjának a házához ment, ahol már jó néhányan egybegyűltek, és imádkoztak.
13 Amikor zörgetett a bejárati kapu ajtaján, egy Rodé nevű szolgálólány jött, hogy megnézze, ki az,
14 és felismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapubejárat előtt.
15 Azt mondták neki: „Elment az eszed.” Ő azonban továbbra is váltig bizonygatta, hogy úgy van. Azok elkezdték mondogatni: „Az angyala az.”+
16 Péter pedig ott maradt és zörgetett. Amikor kaput nyitottak, látták őt, és meg voltak döbbenve.
17 Ő pedig intett+ nekik a kezével, hogy legyenek csendben, és részletesen elmondta nekik, hogyan hozta ki őt Jehova a börtönből, majd ezt mondta: „Számoljatok be ezekről Jakabnak+ és a testvéreknek!” Azzal kiment, és egy másik helyre távozott.
18 Mikor pedig nappal lett,+ nem kis kavarodás támadt a katonák között azt illetően, hogy vajon mi is történt Péterrel.
19 Heródes+ szorgalmasan kereste őt, és amikor nem találta, kihallgatta az őröket, és megparancsolta, hogy vezessék el őket, hogy megkapják a büntetésüket;+ majd lement Júdeából Cezáreába, és ott töltött némi időt.
20 És harcos indulattal volt a tírusziak és a szidóniak ellen. Ezért azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután meggyőzték Blásztuszt, aki a királyi hálóhelyiség felügyeletével volt megbízva, békét kértek, mivel országukat a királyéból élelmezték.+
21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi öltözetet vett magára, a bírói székbe ült, és nyilvános beszédet kezdett intézni hozzájuk.
22 Az egybegyűlt nép pedig kiáltozásba fogott: „Ez isten hangja, és nem emberé!”+
23 Jehova angyala nyomban lesújtott rá,+ amiért nem az Istennek+ adta a dicsőséget; férgek ették meg, és kilehelte utolsó leheletét.
24 Jehova szava+ azonban tovább növekedett és terjedt.+
25 Barnabás+ és Saul pedig, miután teljesen elvégezték a segéllyel+ kapcsolatos szolgálatot Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték Jánost+, azt, akit Márknak is hívtak.
