Zsoltárok 92:1–15
Ének, dal a sabbat napjára.
92 Jó hálát adni Jehovának,+És éneket zengeni a nevednek, ó, Legfelségesebb!+
2 Hirdetni reggel szerető-kedvességedet,+És éjjelente+ hűségedet
3 Tízhúrú hangszeren és lanton,+Zengő hárfazenével.+
4 Mert megörvendeztettél, ó, Jehova, tetteiddel;Kezed munkái miatt kiáltok örömmel.+
5 Mily nagyok a te műveid, ó, Jehova!+Igen mélységesek a te gondolataid.+
6 Az oktalan ember nem ismeri őket,+És nem érti ezt az ostoba.+
7 Midőn a gonoszok felsarjadnak, mint a növényzet,+És minden álnokul cselekvő kivirul —Csak azért van ez, hogy örökre megsemmisüljenek.+
8 De te időtlen időkig a magasságban vagy, ó, Jehova!+
9 Mert íme, ellenségeid, ó, Jehova,+Mert íme, a te ellenségeid elvesznek;+Az álnokul cselekvők mind elszakíttatnak egymástól.+
10 Te pedig felmagasztalod szarvamat, mint a vadbivalyét;+Friss olajjal kenem meg magamat.+
11 Szemem letekint majd rosszakaróimra,+Füleim hallanak az ellenem felkelőkről, a gonosztevőkről.
12 Az igazságos kivirul, mint a pálma,+Nagyra nő, mint a Libanon cédrusa.+
13 Akik Jehova házában vannak elültetve,+Istenünk udvaraiban,+ virágozni fognak.
14 Még őszkorukban is virulnak,+Kövérek és üdék maradnak,+
15 Hogy hírül adják: Jehova egyenes.+Ő az én Kősziklám+, akiben nincsen igazságtalanság.+
