Zsoltárok 90:1–17
Mózesnek, az igaz Isten emberének+ imája.
90 Ó, Jehova, hajlékunk voltál+Nemzedékről nemzedékre.+
2 Mielőtt a hegyek megszülettek,+S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget+ és a termékeny földet,+Időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten.+
3 Visszatéríted a halandót a porladt földbe,+És ezt mondod: „Térjetek oda vissza, emberek fiai!”+
4 Mert ezer esztendő annyi a te szemedben, mint a tegnapi nap, mely elmúlt,+És mint az éjjeli őrszolgálat.+
5 Elsöpröd őket,+ álommá lesznek.+Reggel olyanok, mint a zöldellő fű, amely megváltozik,+
6 Reggel virágzik és változik;+Estére elhervad és elszárad.+
7 Mert elenyésztünk haragod miatt,+És dühödtől megriadtunk.+
8 Magad elé vetted vétkeinket,+Rejtett dolgainkat ragyogó arcod elé.+
9 Bizony lehanyatlott minden napunk bősz haragod miatt,+Bevégeztük éveinket, mint egy sóhajt.+
10 A mi esztendeink napjai hetven esztendő,+A nagyon erőseké is nyolcvan esztendő,+De ezek csak bajt és fájdalmat hoznak;+Mert bizony elillannak, s mi tovaszállunk.+
11 Kicsoda ismeri haragod erejét+És dühödet a neked kijáró félelem szerint?+
12 Mutasd meg, hogyan számláljuk napjainkat úgy,+Hogy bölcs szívhez+ jussunk.
13 Térj vissza, ó, Jehova!+ Meddig még?+Szánd meg szolgáidat!+
14 Elégíts meg minket reggel a te szerető-kedvességeddel,+Hogy örömmel kiálthassunk, és örvendhessünk minden napunkon.+
15 Vidámíts meg a napokhoz képest, melyeken sanyargattál bennünket,+Az esztendőkhöz képest, amelyekben bajt láttunk.+
16 Legyenek láthatók tetteid szolgáid előtt,+És tündöklésed a fiaikon.+
17 Nyugodjék rajtunk Jehova Istenünk kegyelme*!+Kezünk munkáját szilárdítsd meg,+Igen, szilárdítsd meg kezünk munkáját!+
Lábjegyzetek
^ Vagy: szépsége, kellemessége.
