Zsoltárok 79:1–13

Asáf éneke. 79  Ó, Isten, a nemzetek behatoltak örökségedbe;+Beszennyezték szent templomodat,+Romhalmazzá tették Jeruzsálemet.+   Szolgáid holttestét az egek madarainak adták eledelül,+Lojálisaid húsát a föld vadállatainak.+   Mint a vizet, úgy ontották vérüketJeruzsálem körül mindenütt, és nincs, aki temessen.+   Gyalázattá lettünk szomszédaink szemében,+Gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.+   Meddig lángolsz még, ó, Jehova? Örökké?+Meddig ég haragod, mint a tűz?+   Ontsd ki dühödet a nemzetekre, melyek nem ismernek téged,+És a királyságokra, melyek nem hívják segítségül nevedet.+   Mert felfalták Jákobot,+Pusztává tették az ő lakhelyét.+   Ne emlékezz meg a rovásunkra őseink vétkeiről.+Siess! Jöjjön elénkbe irgalmad,+Mert nagyon elgyengültünk.+   Segíts nekünk, ó, megmentésünk Istene,+Neved dicsőségéért,+Szabadíts meg minket, és fedezd el bűneinket nevedért!+ 10  Miért is mondanák a nemzetek: „Hol van az ő Istenük?”+Legyen ismertté a nemzetek között szemünk láttára+Szolgáid kiontott vérének megbosszulása.+ 11  Jusson színed elé a rabnak sóhajtása!+Karod nagy voltában őrizd meg a halálra szántakat!+ 12  Hétszeresen fizess meg szomszédaink keblébe+Gyalázkodásukért, mellyel téged gyaláztak, ó, Jehova!+ 13  Mi pedig, a te néped és legelőd nyája,+Hálát adunk neked időtlen időkig,Nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet.+

Lábjegyzetek