Zsoltárok 79:1–13
Asáf éneke.
79 Ó, Isten, a nemzetek behatoltak örökségedbe;+Beszennyezték szent templomodat,+Romhalmazzá tették Jeruzsálemet.+
2 Szolgáid holttestét az egek madarainak adták eledelül,+Lojálisaid húsát a föld vadállatainak.+
3 Mint a vizet, úgy ontották vérüketJeruzsálem körül mindenütt, és nincs, aki temessen.+
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink szemében,+Gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.+
5 Meddig lángolsz még, ó, Jehova? Örökké?+Meddig ég haragod, mint a tűz?+
6 Ontsd ki dühödet a nemzetekre, melyek nem ismernek téged,+És a királyságokra, melyek nem hívják segítségül nevedet.+
7 Mert felfalták Jákobot,+Pusztává tették az ő lakhelyét.+
8 Ne emlékezz meg a rovásunkra őseink vétkeiről.+Siess! Jöjjön elénkbe irgalmad,+Mert nagyon elgyengültünk.+
9 Segíts nekünk, ó, megmentésünk Istene,+Neved dicsőségéért,+Szabadíts meg minket, és fedezd el bűneinket nevedért!+
10 Miért is mondanák a nemzetek: „Hol van az ő Istenük?”+Legyen ismertté a nemzetek között szemünk láttára+Szolgáid kiontott vérének megbosszulása.+
11 Jusson színed elé a rabnak sóhajtása!+Karod nagy voltában őrizd meg a halálra szántakat!+
12 Hétszeresen fizess meg szomszédaink keblébe+Gyalázkodásukért, mellyel téged gyaláztak, ó, Jehova!+
13 Mi pedig, a te néped és legelőd nyája,+Hálát adunk neked időtlen időkig,Nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet.+