Zsoltárok 74:1–23
Maszkil. Asáftól+.
74 Miért vetettél el minket, ó, Isten, mindörökre?+Miért füstölög haragod legelőd nyája ellen?+
2 Emlékezz meg gyülekezetedről, melyet hajdanán szereztél,+A törzsről, melyet megváltottál örökségedül,+E Sion-hegyről, amelyen lakoztál.+
3 Emeld föl lépteidet a maradandó romok felé.+Mindent feldúlt az ellenség a szent helyen.+
4 Ordítoztak ellenségeid találkozási helyed belsejében.+Jeleiket tették jelekké.+
5 Hírhedtek ők, olyanok, mint akik fejszét emelnek a magasba a fák sűrűjére.
6 Most pedig véseteit mind szétverik bárddal és vasvégű gerendákkal.+
7 Szentélyedet lángba borították.+Megszentségtelenítették, földig alázták neved hajlékát.+
8 Ők is, utódaik is így szóltak szívükben:„Isten minden találkozási helyét föl kell égetni az országban!”+
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé próféta,+És senki sincs nálunk, aki tudná, hogy meddig még.
10 Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél?+Hát örökké megveti nevedet az ellenség?+
11 Miért fogod vissza kebledből kihúzott kezedet,+Igen, jobbodat, hogy végünk legyen?
12 De Isten az én Királyom régtől fogva,+Ő, aki nagy megmentést visz véghez a földön.+
13 Te korbácsoltad fel a tengert erőddel,+Összetörted a tengeri szörnyek fejeit a vizekben.+
14 Te zúztad szét a leviatán+ fejeit.Eledelül adtad a népnek, a víztelen tájékok lakóinak.+
15 Te hasítottál forrást és patakot,+Te szárítottál ki örök folyókat.+
16 Tiéd a nappal, tiéd az éjszaka is.+Te készítetted el a világítótestet, igen, a napot.+
17 Te állapítottad meg a föld minden határát,+Nyarat és telet te formáltál.+
18 Emlékezzél meg erről: az ellenség gyalázkodott, ó, Jehova,+És az ostoba nép megvetette a te nevedet.+
19 Ne add a vadállatnak gerlicéd+ lelkét!Ne feledd el örökre elnyomottaid életét!+
20 Tekints a szövetségre,+Mert az erőszak tanyái töltik be a föld sötét helyeit.+
21 Ó, ne térjen vissza megalázottan az, ki összetört!+Dicsérje nevedet az elnyomott és a szegény!+
22 Kelj fel, ó, Isten, járj el peres ügyedben!+Emlékezz meg a gyalázásról, amellyel egész nap téged illet az ostoba.+
23 Ne feledd el ellenségeid hangját.+Az ellened támadók zajongása mindegyre felszáll.+
