Zsoltárok 69:1–36
A karmesternek „A liliomok” szerint.+ Dávidtól.
69 Ments meg engem, ó, Isten, mert lelkemig hatoltak a vizek.+
2 Mélységes sárba süllyedtem, nincs hol megállnom.+Feneketlen vizekbe jutottam,Elsodort az áradat.+
3 Belefáradtam a kiáltozásba,+Torkom is rekedt már.Szemeim elepedtek, Istenemre várva.+
4 Fejem hajszálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.+Megsokasodtak, akik elnémítanának; ok nélkül ellenségeim ők.+Amit el sem raboltam, azt adtam vissza.
5 Ó, Isten, te ismered ostobaságomat,Nincs rejtve előtted vétkességem.+
6 Ó, ne szégyenüljenek meg miattam a benned reménykedők,+Ó, legfőbb Úr, seregek Jehovája!+Ó, ne aláztassanak meg miattam a téged keresők,+Ó, Izrael Istene!+
7 Hiszen érted viselek gyalázatot,+Megaláztatás borítja arcomat.+
8 Idegenné lettem testvéreim előtt,+Idegen ország fiává anyám fiai előtt.+
9 Bizony a házadért való buzgalom emészt engem,+Reám hullottak a téged gyalázók gyalázkodásai.+
10 Böjtölt a lelkem, úgy sírtam,+De csak gyalázkodást szereztem.+
11 Amikor zsákruhát öltöttem,Példabeszéddé lettem szemükben.+
12 A kapuban ülők velem kezdtek foglalkozni,+Rólam énekelgettek, akik mámorító italt isznak.+
13 De én hozzád imádkoztam, ó, Jehova,+Elfogadható időben, ó, Isten!+Válaszolj nekem nagy szerető-kedvességedben szabadításod igazságával!+
14 Szabadíts ki a sárból, hogy el ne süllyedjek.+Ó, bárcsak megszabadulnék gyűlölőimtől+ és a mély vizekből+!
15 Ó, ne sodorjon el a vizek áradata,+Ne nyeljen el a mélység,Ne zárja rám száját a kút!+
16 Válaszolj nekem, ó, Jehova, mert a te szerető-kedvességed jó.+Fordulj felém nagy irgalmasságod szerint,+
17 Ne rejtsd el arcodat a te szolgád elől!+Gyorsan válaszolj nekem, mert szorult helyzetben vagyok!+
18 Jöjj közel lelkemhez, szerezd vissza,+Válts meg engem ellenségeim miatt!+
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és megaláztatásomat.+Ellenségeim mind előtted vannak.+
20 Gyalázat törte meg szívemet, és gyógyíthatatlan a seb.+Hőn reméltem, hogy valaki együtt érző lesz, de nem volt senki;+Vigasztalókat reméltem, de nem találtam egyet sem.+
21 Étkemül mérgező növényt adtak,+Szomjúságomban ecettel akartak itatni.+
22 Legyen előttük az asztaluk kelepcévé,+És ami jólétükre van, csapdává!+
23 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak,+És add, hogy csípőjük mindig inogjon.+
24 Zúdítsd rájuk ítélethirdetésedet,+Érje utol őket lángoló haragod!+
25 Legyen pusztává fallal körülvett táboruk,+Ne legyen lakójuk sátraiknak.+
26 Mert üldözték azt, akit te megvertél,+És sorolják azoknak fájdalmait, akiket átszúrtál.
27 Adjál vétket vétkükre,+Ne jussanak be igazságosságodba.+
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből,+És az igazságosakkal be ne írassanak.+
29 Én pedig nyomorult vagyok és szenvedek.+Szabadításod, ó, Isten, az óvjon engem!+
30 Dicsérem Isten nevét énekkel,+És magasztalom őt hálaadással.+
31 Ez kedvesebb Jehova előtt, mint a bika,+Mint a fiatal bika, melynek szarva és hasított körme van.+
32 Látják majd a szelídek, és örvendeznek.+Ti, akik Istent keresitek, mindig éljen szívetek!+
33 Mert Jehova odafigyel a szegényekre,+És semmiképp sem veti meg az ő rabjait.+
34 Dicsérje őt ég és föld,+A tengerek és minden, ami bennük mozog!+
35 Mert Isten megmenti Siont,+És megépíti Júda városait,+Lakni fognak ott, és birtokba veszik.+
36 Szolgáinak utódai öröklik azt,+És a nevét szeretők lakják majd.+
