Zsoltárok 64:1–10
A karmesternek. Dávid éneke.
64 Halld meg, ó, Isten, hangomat gondjaim közepette.+Óvd meg életemet az ellenség rettenetességétől.+
2 Rejts el engem a gonosztevők titkos beszédétől,+Az ármánykodók csődületétől,+
3 Akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot,+Akik a célra szegezik nyilukat, a keserű beszédet,+
4 Hogy rejtekből lőjenek a feddhetetlenre.+Hirtelen lőnek rá, és nem félnek.+
5 Megátalkodottak a gonosz beszédben,+Azt mondják, csapdákat rejtenek el,+És így szólnak: „Ki látja azokat?”+
6 Folyton igazságtalan dolgokat keresnek,+Jól kigondolt, ravasz tervet szőnek alattomban,+Kikutathatatlan mindegyiknek a bensője és a szíve.+
7 Ám Isten hirtelen kilövi rájuk nyilát.+Sebeket kaptak már,+
8 És botlást okoznak.+De nyelvük önmaguk ellen van.+Aki csak rájuk néz, a fejét csóválja,+
9 Minden földi emberre félelem száll;+Elbeszélik majd Isten tetteit,+És éleslátást nyerve megértik munkáit.+
10 Örülni fognak az igazságosak Jehovában, és nála lelnek menedékre,+Mindnyájan dicsekednek majd az egyenes szívűek.+
