Zsoltárok 63:1–11
Dávid éneke, amikor Júda pusztájában volt.+
63 Ó, Isten, te vagy Istenem, téged kereslek szüntelen.+Szomjazik utánad a lelkem,+Utánad eped a testemA száraz, kiaszott földön, hol víz nincsen.+
2 Így néztelek a szent helyen,+Látva erődet és dicsőségedet.+
3 Mert szerető-kedvességed az életnél is jobb,+Hadd dicsérjenek téged az én ajkaim!+
4 Így áldalak, amíg csak élek,+A te nevedben emelem föl kezemet.+
5 Mintegy a legjobb résszel, igen, kövérséggel lakik jól a lelkem,+És ujjongó ajkakkal dicsér a szám.+
6 Rád emlékezve fekvőhelyemen,+Rólad elmélkedem az éjjeli őrségek idején.+
7 Hiszen segítségemre voltál,+És szárnyaid árnyékában ujjongok.+
8 Lelkem szorosan követ téged,+Jobb kezed erősen tart engem.+
9 De akik lelkem vesztét keresik,+A föld legmélyére jutnak.+
10 A kard hatalma alá adatnak,+Rókák osztályrészévé lesznek.+
11 A király majd Istenben örvendezik.+Dicsekedni fog mindaz, ki őrá esküszik,+Mert elnémul a hazugságot szólók szája.+
