Zsoltárok 62:1–12
A Jedutun karmesterének. Dávid éneke.
62 Istenre vár a lelkem csendben.+Tőle jön megmentésem.+
2 Ő az én kősziklám és megmentésem, fellegváram;+Nem ingok meg fölöttébb.+
3 Meddig támadjátok még dühödten a férfit, akit meggyilkolnátok?+Olyanok vagytok mind, akár egy düledező fal, egy kőfal, melyet már-már benyomtak.+
4 Bizony tanácsokat adnak, hogy elcsábítsák az embert méltóságától;+Örömüket lelik a hazugságban.+Szájukkal áldanak, de magukban átkot szórnak.+ Szela.
5 Istenre várj csendben, ó, lelkem,+Hisz tőle van reménységem.+
6 Ő az én kősziklám és megmentésem, fellegváram;+Nem fogok meginogni.+
7 Istennél van megmentésem és dicsőségem.+Erős kősziklám, menedékem Istenben van.+
8 Minden időben bízz benne, ó, nép!+Öntsétek ki előtte szíveteket!+Isten a mi menedékünk.+ Szela.
9 A földi ember fiai bizony csak pára,+Az emberek fiai hazugság.+Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebbek mindnyájan.+
10 Ne bízzatok a csalásban,+Ne legyetek hiábavalókká a rablásban bízva.+Még ha gyarapodna is vagyonotok, ne fordítsátok afelé szíveteket.+
11 Egyszer szólt Isten, kétszer hallottam ezt:+Istené az erő.+
12 A szerető-kedvesség is a tiéd, ó, Jehova,+Mert te megfizetsz kinek-kinek a cselekedete szerint.+
