Zsoltárok 52:1–9
A karmesternek. Maszkil. Dávidtól, amikor az edomita Doég elment, és szólt Saulnak, hírül adva neki, hogy Dávid bement Ahimélek házába.+
52 Miért dicsekszel a rosszal, te hatalmas?+Isten szerető-kedvessége egész nap tart.+
2 Bajt ötöl ki nyelved, amely éles, mint a borotva,+És álnokságot művel.+
3 Inkább szereted a rosszat, semmint a jót,+Inkább a hazugságot, semmint az igazságos beszédet.+ Szela.
4 Szeretsz minden emésztő szót,+Ó, te csalárd nyelv!+
5 Isten le is rombol téged örökre;+Leterít, és kiszakít sátorodból,+Gyökerestül kitép az élők földjéről.+ Szela.
6 Az igazságosak majd látják ezt, és félnek,+És őrajta nevetnek:+
7 Íme, az életerős férfi, aki nem Istent teszi erődjévé,+Hanem gazdagsága sokaságában bízik,+Aki a másoknak okozott bajban keres menedéket.+
8 Én pedig olyan leszek, mint egy dús lombú olajfa+ Isten házában,Bízom Isten szerető-kedvességében időtlen időkig, igen, mindörökké!+
9 Magasztallak időtlen időkig, mert tettre keltél,+Nevedben reménykedem a te lojálisaid előtt, mert jó az.+
