Zsoltárok 32:1–11
Dávidé. Maszkil.
32 Boldog az, kinek lázadása megbocsáttatott, és bűne elfedeztetett.+
2 Boldog ember az, kinek Jehova nem számít fel vétket,+S kinek szellemében nincsen csalárdság.+
3 Míg hallgattam, csontjaim elsorvadtak, hisz egész álló nap sóhajtoztam.+
4 Bizony éjjel-nappal rám nehezedett a te kezed.+Életnedvem elváltozott, mintha tikkasztó nyári hőség lett volna.+ Szela.
5 Bűnömet végül megvallottam neked, és nem takargattam vétkemet.+Ezt mondtam: „Megvallom törvényszegéseimet Jehovának.”+Te pedig megbocsátottad bűneim gonoszságát.+ Szela.
6 Ezért imádkozik hozzád minden lojális,+Amíg csak megtalálható vagy.+A nagy vizek áradata nem éri el őt.+
7 Rejtekhely vagy nekem, megóvsz a nyomorúságtól.+Örömkiáltásokkal veszel körül, amikor megmentesz.+ Szela.
8 „Éleslátást adok neked, és oktatlak az útra, melyen járnod kell.+Tanácsot adok, szemeim rajtad nyugodnak.+
9 Ne legyetek olyanok, mint a ló vagy az öszvér, melyek mit sem értenek,+És szilajságuk fékezéséhez zabla meg kantár kell,+Csak akkor jönnek hozzád közel.”+
10 Sok a fájdalma a gonosznak,+De aki Jehovában bízik, azt szerető-kedvesség övezi.+
11 Örüljetek Jehovában és vigadozzatok, ti igazságosak!+Ujjongva kiáltsatok mindnyájan, ti egyenes szívűek!+
