Zsoltárok 30:1–12
Ének. A ház+ felavatásának dala. Dávidtól.
30 Magasztallak, ó, Jehova, mert fölemeltél engem,+S nem engedted, hogy ellenségeim örvendezzenek felettem.+
2 Ó, Jehova Istenem, segítségért kiáltottam hozzád, és te meggyógyítottál.+
3 Ó, Jehova, a seolból hoztad föl lelkemet,+Életben tartottál, hogy ne szálljak alá a verembe.+
4 Zengjetek éneket Jehovának, ó, ti lojálisai!+Adjatok hálát szent emlékezetének,+
5 Mert haragja rajtunk csak egy pillanatig tart,+De jóakarata élethossziglan.+Este betérhet a sírás,+ de reggel, íme, örömkiáltás+.
6 Én pedig ezt mondtam gondtalanságomban:+„Nem ingok meg soha.”+
7 Ó, Jehova, jóakaratodból áll erősen az én hegyem.+Elrejtetted arcodat, és én megrettentem.+
8 Hozzád, ó, Jehova, hozzád kiáltottam.+Jehovához esedeztem kegyéért.+
9 Mit ér a vérem, ha alászállok a verembe?+Magasztal-e téged a por?+ Hírül adja-e hűségedet?+
10 Hallgass meg, ó, Jehova, és légy kegyes hozzám!+Ó, Jehova, légy a segítőm!+
11 Kesergésemet táncra fordítottad,+Leoldottad zsákruhámat, és örömmel övezel,+
12 Hogy éneket zengjen neked dicsőségem, s ne hallgasson.+Ó, Jehova Istenem, időtlen időkig magasztallak téged!+
