Zsoltárok 17:1–15
Dávid imája.
17 Halld meg, ami igazságos, ó, Jehova! Figyelj esdeklő kiáltásomra!+Hajtsd füledet imádságomra, mely nem csalárd ajkakról fakad.+
2 Színed elől jöjjön ítéletem,+Tekintsen szemed az egyenességre.+
3 Megvizsgáltad szívemet, és szemügyre vettél éjszaka,+Megtisztítottál, és nem találsz bennem ármánykodást.+Nem szeg törvényt a szám.+
4 Tegyenek bármit az emberek,Én ajkaid szava által őrizkedem a rablók ösvényeitől.+
5 Ragaszkodjanak lépteim a te nyomdokaidhoz;+Nem inognak ott lábaim. +
6 Segítségül hívlak én, mert felelsz nekem, ó, Isten!+Hajtsd felém füledet, hallgasd meg szavamat!+
7 Tedd csodálatossá szerető-kedvességed tetteit,+ ó, Megmentője azoknak, akik menedéket keresnekA jobbod+ ellen lázadók elől.
8 Őrizz meg, mint a szemek fényét,+Szárnyaid árnyékában rejts el engem+
9 A gonosz miatt, aki kifosztott.A lelkemre törő ellenségek szorongatnak.+
10 Hájukkal elzárják magukat,+Gőgösen beszélnek szájukkal;+
11 Lépteinket figyelve most körülvettek minket;+Árgus szemekkel néznek, hogy földre terítsenek.+
12 Hasonló ő a marcangolni akaró oroszlánhoz,+A rejtekén lapuló fiatal oroszlánhoz.
13 Kelj fel, ó, Jehova, szállj szembe vele!+Görnyeszd meg őt! Mentsd meg az én lelkem a gonosztól kardoddal,+
14 S kezed által az emberektől, ó, Jehova!+E világrendszer+ embereitől, akiknek ez az élet a részük,+Akiknek hasát megtöltöd rejtett javaiddal,+Akik bővelkednek fiakban,+És gyermekeikre hagyják, mi utánuk marad.+
15 Én azonban igazságosságban nézem arcodat,+És megelégedés tölt el, midőn felébredek, s láthatom alakodat.+
