Zsoltárok 141:1–10
Dávid éneke.
141 Ó, Jehova, segítségül hívlak téged.+Siess hozzám!+Hajtsd füledet szavamra, midőn hozzád kiáltok.+
2 Imádságom mint füstölőszer+ legyen elkészítve előtted,+Kezem fölemelése mint az esti gabonafelajánlás.+
3 Állíts őrt a szám elé, ó, Jehova,+Állíts őrszemet ajkam ajtajához.+
4 Ne hajlítsd szívemet semmi rosszra,+Nehogy szégyenteljes tetteket kövessek el gonoszságban+Az álnokul cselekvő emberekkel,+S nehogy csemegéikkel táplálkozzam.+
5 Ha az igazságos ver engem: szerető-kedvesség az,+Ha megfedd: olaj a fejemre.+Nem utasítaná el fejem.+Még szerencsétlenségük idején is imádkoznék.+
6 Bíráik letaszíttattak a sziklafalakról,+Ám ők hallották, mily kedvesek beszédeim.+
7 Mint amikor vágnak és hasítanak a földön,Úgy szórattak szét csontjaink a seol szájánál.+
8 De szemem rád tekint,+ ó, legfőbb Úr+, Jehova!Nálad leltem menedékre.+Ne öntsd ki lelkemet!+
9 Őrizz meg a kelepce szorításától, melyet nekem állítottak,+És az álnokul cselekvők csapdáitól!+
10 A gonoszok mind a saját hálójukba esnek majd,+Míg én továbbhaladok.
