Zsoltárok 140:1–13

A karmesternek. Dávid éneke. 140  Szabadíts meg, ó, Jehova, a rossz emberektől!+Oltalmazz meg az erőszakos tettek emberétől,+  2  Azoktól, akik rosszat forralnak szívükben,+És egész nap csak támadnak, mintha háború lenne.+  3  Nyelvüket megélesítették, olyan, mint a kígyóé;+Szarvasvipera mérge van ajkuk alatt.+ Szela.  4  Őrizz meg engem, ó, Jehova, a gonosznak kezétől;+Oltalmazz meg az erőszakos tettek emberétől,+Azoktól, akik tervet szőnek, hogy lépteimnek gáncsot vessenek.+  5  A magukat magasztalók titkon kelepcét állítottak nekem,+Köteleket vetettek ki hálóul az ösvény mentén.+Csapdát állítottak nekem.+ Szela.  6  Ezt mondom Jehovának: „Te vagy Istenem.+Ó, Jehova, hajtsd füledet esdő szavaimra!”+  7  Ó, legfőbb Úr+, Jehova, megmentésem ereje!+Te vontál védelmet fejem fölé a hadnak napján.+  8  Ne add meg, ó, Jehova, a gonosz sóvár kívánságait.+Ne támogasd cselszövését, nehogy felmagasztaltassék.+ Szela.  9  Bekerítőim fejét+A saját ajkuk okozta baj borítsa be!+ 10  Hulljon rájuk tüzes szén!+Taszíttassanak a tűzbe,+ a vizes verembe, hogy föl ne keljenek!+ 11  Ne legyen szilárd helye a szájhősnek a földön!+Baj üldözze, lökdösse az erőszak emberét!+ 12  Jól tudom, hogy Jehova érvényre juttatja+Az elnyomottnak jogos igényét, igazságot szolgáltat a szegényeknek.+ 13  Bizony az igazságosak hálát adnak majd nevednek,+Színed előtt fognak lakni a becsületesek.+

Lábjegyzetek