Zsoltárok 140:1–13
A karmesternek. Dávid éneke.
140 Szabadíts meg, ó, Jehova, a rossz emberektől!+Oltalmazz meg az erőszakos tettek emberétől,+
2 Azoktól, akik rosszat forralnak szívükben,+És egész nap csak támadnak, mintha háború lenne.+
3 Nyelvüket megélesítették, olyan, mint a kígyóé;+Szarvasvipera mérge van ajkuk alatt.+ Szela.
4 Őrizz meg engem, ó, Jehova, a gonosznak kezétől;+Oltalmazz meg az erőszakos tettek emberétől,+Azoktól, akik tervet szőnek, hogy lépteimnek gáncsot vessenek.+
5 A magukat magasztalók titkon kelepcét állítottak nekem,+Köteleket vetettek ki hálóul az ösvény mentén.+Csapdát állítottak nekem.+ Szela.
6 Ezt mondom Jehovának: „Te vagy Istenem.+Ó, Jehova, hajtsd füledet esdő szavaimra!”+
7 Ó, legfőbb Úr+, Jehova, megmentésem ereje!+Te vontál védelmet fejem fölé a hadnak napján.+
8 Ne add meg, ó, Jehova, a gonosz sóvár kívánságait.+Ne támogasd cselszövését, nehogy felmagasztaltassék.+ Szela.
9 Bekerítőim fejét+A saját ajkuk okozta baj borítsa be!+
10 Hulljon rájuk tüzes szén!+Taszíttassanak a tűzbe,+ a vizes verembe, hogy föl ne keljenek!+
11 Ne legyen szilárd helye a szájhősnek a földön!+Baj üldözze, lökdösse az erőszak emberét!+
12 Jól tudom, hogy Jehova érvényre juttatja+Az elnyomottnak jogos igényét, igazságot szolgáltat a szegényeknek.+
13 Bizony az igazságosak hálát adnak majd nevednek,+Színed előtt fognak lakni a becsületesek.+

