Zsoltárok 139:1–24
A karmesternek. Dávidtól. Ének.
139 Ó, Jehova, át- meg átkutattál, és ismersz engem.+
2 Ismered leülésemet és fölkelésemet.+Már messziről látod gondolatomat.+
3 Járásomat és pihenésemet megmérted,+Minden utamat jól ismered.+
4 Hisz még nyelvemen sincs a szó,+De íme, te már egészen érted azt, ó, Jehova!+
5 Elölről, hátulról körülzártál engem,És rám teszed kezedet.
6 Túl csodálatos nekem ez az ismeret.+Oly magas, hogy fel sem foghatom.+
7 Hová mehetnék szellemed elől,+Hová futhatnék színed elől?+
8 Ha fölmennék az égbe, te ott lennél;+Ha a seolban vetném meg ágyamat, íme, ott lennél.+
9 Ha felölteném a hajnal szárnyait+,Hogy a tenger legvégén lakjam,+
10 Ott is a te kezed vezetne,+És megfogna engem jobbod.+
11 Ha azt mondanám: „A sötétség majd eltüntet engem hirtelen!”,+Akkor világosság lenne az éj körülöttem.+
12 A sötétség sem lenne túl sötét neked,+Az éjszaka is fényes lenne, mint a nappal;+A sötétség, akár a világosság.+
13 Mert te alkottad veséimet,+Te takargattál engem anyám méhében.+
14 Magasztallak, mert félelmet keltő, mily csodálatosan alkottál meg!+Csodálatosak a te műveid,+És jól tudja ezt az én lelkem.+
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted,+Amikor titokban megalkottattam,+Amikor összeszövettem a föld legmélyén+.
16 Szemeid már mint embriót is láttak engem,+És annak minden része be volt írva könyvedbeA napokat illetően, melyeken formáltattak,+Holott még egy sem volt meg közülük.
17 Mily drágák nekem a te gondolataid!+Ó, Isten, mily hatalmas a számuk!+
18 Ha meg akarnám számlálni őket . . . a homokszemeknél is többek.+Fölébredtem, de még mindig veled vagyok.+
19 Ó, Isten, bárcsak megölnéd a gonoszt!+Akkor a vérbűnös emberek+ eltávoznának tőlem,
20 Akik saját elképzelésük szerint beszélnek rólad;+Méltatlanul veszik ajkukra nevedet+ — ellenségeid+.
21 Vajon nem gyűlölöm-e ádáz gyűlölőidet, ó, Jehova?+Nem iszonyodom-e az ellened lázadóktól?+
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket.+Ellenségeimmé lettek.+
23 Kutass át engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet!+Vizsgálj meg, és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat!+
24 Lásd meg, van-e bennem valamilyen fájdalmas út,+És vezess engem az időtlen idők útján!+
