Lukács 4:1–44
4 Jézus pedig szent szellemmel telve elment a Jordántól, és a szellem vezérelte őt a pusztában+
2 negyven napig,+ és eközben az Ördög kísértette+. És nem evett semmit azokban a napokban, úgyhogy amikor elteltek, megéhezett.
3 Az Ördög ekkor ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljon kenyérré.”
4 De Jézus így felelt neki: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember.«”+
5 Erre felvitte őt, és megmutatta neki a lakott föld összes királyságát egy szempillantás alatt;
6 és ezt mondta neki az Ördög: „Neked adom mindezt a hatalmat+ és ezek dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek csak akarom.+
7 Ha azért imádatot mutatsz be előttem,+ mind a tiéd lesz.”
8 Feleletül Jézus így szólt hozzá: „Meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet+ imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”+
9 Ezután Jeruzsálembe vitte őt, odaállította a templom párkányára,+ és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, vesd le magadat innen;+
10 mert meg van írva: »Parancsot ad felőled angyalainak, hogy megőrizzenek téged«,+
11 és: »Tenyerükön hordoznak téged, hogy soha ne üsd kőbe a lábad.«”+
12 Válaszul Jézus így szólt hozzá: „Megmondatott: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet.«”+
13 Így hát az Ördög, befejezve minden kísértést, eltávozott tőle egy másik alkalmas időig.+
14 Jézus pedig visszatért Galileába a szellem erejével.+ És kedvező hír terjedt el róla szerte az egész környéken.+
15 Tanítani is kezdett a zsinagógáikban, és mindenki tiszteletben tartotta őt.+
16 És Názáretbe+ érkezett, ahol nevelkedett; és ahogy szokása volt sabbatnapon, bement a zsinagógába,+ és felállt olvasni.
17 Átnyújtották tehát neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva:
18 „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadon bocsátást prédikáljak a foglyoknak, a vakoknak pedig a látás helyreállítását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,+
19 hogy prédikáljam a Jehovának elfogadható évet.”+
20 Azzal összegöngyölítette a tekercset, visszanyújtotta a szolgálattevőnek, és leült; a zsinagógában mindenkinek a szeme fürkészőn rászegeződött.
21 Azután így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok.”+
22 És mindannyian kezdtek kedvezően tanúskodni róla, elálmélkodtak a szájából elhangzó megnyerő szavakon+, és ezt mondogatták: „Nemde Józsefnek a fia ez?”+
23 Ekkor így szólt hozzájuk: „Kétségtelenül ezt a szemléltetést fogjátok alkalmazni rám: »Orvos, gyógyítsd meg magad;+ amikről hallottuk, hogy Kapernaumban+ történtek, azokat tedd meg itt, a hazádban+ is.«”
24 Majd ezt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy e g y prófétát sem fogadnak el a hazájában.
25 Például, igazán mondom nektek, hogy sok özvegy volt Izraelben Illés napjaiban, amikor az ég három évig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy nagy éhínség támadt azon az egész földön,+
26 ám azok közül senkihez nem küldetett el Illés, hanem csak a Szidón földjén levő Sareptába+ egy özvegyhez.
27 Ugyanígy sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, mégsem tisztult meg egyikük sem, csak a szíriai Naámán+.”
28 Ekkor mindannyian, akik hallották ezeket a zsinagógában, megteltek haraggal,+
29 felkeltek, sietve kiűzték őt a városon kívülre, és elvezették annak a hegynek a kiugró szélére, amelyen a városuk épült, hogy lehajítsák.+
30 Ő azonban átmenve közöttük, folytatta útját.+
31 És lement Kapernaumba+, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton,
32 és ámultak a tanítási módján,+ mert hatalommal+ beszélt.
33 A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben szellem, tisztátalan démon volt,+ és ezt kiabálta hangosan:
34 „Ah! Mi közünk hozzád,+ názáreti Jézus+? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom,+ ki vagy: az Isten Szentje.”+
35 Jézus azonban megdorgálta: „Hallgass, és menj ki belőle!” Akkor a démon középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne.+
36 Ekkor döbbenet lett úrrá mindenkin, és beszélgetni kezdtek egymás között: „Miféle beszéd ez? Hiszen hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok ki is mennek.”+
37 A róla szóló hír tehát eljutott a környék minden szegletébe.+
38 Miután felkelt, és kiment a zsinagógából, betért Simon otthonába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust őérte.+
39 Akkor odaállt föléje, megdorgálta a lázat,+ és az elhagyta őt. Fel is kelt nyomban, és szolgálni kezdett nekik.+
40 Napnyugtakor pedig mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték őket hozzá. Mindegyikükre rátéve a kezét, meggyógyította őket.+
41 Sokakból démonok is kimentek,+ és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!”+ De ő megdorgálta őket, és nem engedte őket beszélni,+ mert tudták, hogy ő a Krisztus.+
42 Amikor azonban nappal lett, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult.+ De a sokaság keresni kezdte, és eljutottak egészen odáig, ahol ő volt, és megpróbálták visszatartani attól, hogy elmenjen tőlük.
43 De ő így szólt hozzájuk: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el.”+
44 Így tehát Júdea zsinagógáiban folytatta a prédikálást.+
