Jeremiás 6:1–30
6 Ó, Benjámin fiai, keressetek menedéket, meneküljetek Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt+ Tékoában+! Adjatok tűzjelzést Bét-Hakkerem+ fölött, mert veszedelem tekint alá északról, nagy csapás.+
2 Sion leánya csinos és kényeztetett asszonyhoz volt hasonló.+
3 Eljöttek hozzá a pásztorok nyájaikkal. Körös-körül felütötték ellene sátraikat.+ Ki-ki lelegeltette a maga részét.+
4 Háborút szenteltek ellene:+ „Keljetek fel, és menjünk fel délben!”+
„Jaj nekünk, mert lehanyatlott a nap, hiszen nyúlnak már az esti árnyak!”
5 „Keljetek fel, és menjünk fel éjjel! Romboljuk le lakótornyait!”+
6 A seregek Jehovája ugyanis ezt mondta: „Vágjatok fát,+ és emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen.+ Ez az a város, amelyet számadásra kell vonni.+ Más sincs benne, csak elnyomás.+
7 Ahogy a víztároló hűsen tartja a vizét, úgy tartotta hűsen ő is a gonoszságát. Erőszak és fosztogatás hallatszik benne.+ Szüntelen csak betegséget és csapást látok magam előtt.
8 Engedj a helyreigazításnak,+ ó, Jeruzsálem, hogy el ne forduljon tőled undorral a lelkem,+ hogy ne tegyelek elhagyatott pusztasággá, lakatlan földdé!”+
9 A seregek Jehovája ezt mondja: „Izrael maradékát bizony leböngészik, mint a szőlőtőt.+ Ismét nyújtsd ki a kezed, mint a szüretelő a szőlővesszőre.”
10 „Kihez beszéljek, és kit figyelmeztessek, hogy halljanak? Íme! Körülmetéletlen a fülük, képtelenek figyelni.+ Íme! Jehova szava gyalázattá lett előttük,+ és nem tudnak gyönyörködni benne.+
11 Betölt engem Jehova dühödt haragja. Belefáradtam abba, hogy magamban tartsam.”+
„Ontsd ki a gyermekekre az utcán,+ és az ifjak baráti társaságára egyaránt, mert foglyul esik a férfi és felesége, a vén, és aki betelt a napokkal.+
12 Házaik másoké lesznek, földjeik és feleségeik is egyszersmind.+ Mert kinyújtom kezemet az ország lakói ellen”+ — ez Jehova kijelentése.
13 „Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan nyerészkednek,+ és a prófétától kezdve a papig mindenki hamisságot művel.+
14 Népem összeomlását felszínesen próbálják gyógyítgatni,+ ezt mondva: »Béke van! Béke van!«, holott nincsen béke.+
15 Vajon szégyenkeztek amiatt, hogy utálatosságot cselekedtek?+ Egyrészt egyáltalán nem szégyenkeznek, másrészt még a megalázottság érzését sem ismerik.+ Ezért elesnek majd az elesőkkel,+ és elbuknak, amikor számadásra vonom őket” — így szól Jehova.
16 Jehova ezt mondja: „Álljatok ki az utakra, nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről, hogy hol is van a jó út.+ Járjatok rajta,+ és találjatok nyugalmat lelketeknek.”+ Ők azonban így beszéltek: „Nem járunk.”+
17 „Őrállókat rendeltem fölétek:+ »Figyeljetek a kürtszóra!«”+ De ők így beszéltek: „Nem figyelünk.”+
18 „Ezért halljátok meg, ó, nemzetek! És tudd meg, te gyülekezet, mi lesz közöttük.
19 Figyelj hát, föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre,+ gondolataik gyümölcsét,+ mert nem figyeltek oda az én szavaimra, és törvényemet is csak megvetették.”+
20 „Mit törődöm én vele, hogy Sábából+ hoztok tömjént és messzi földről jó illatú nádat! Egészen elégő felajánlásaitok nem szereznek örömet,+ és áldozataitok nem kedvesek előttem.”+
21 Azért ezt mondja Jehova: „Íme, botlásköveket állítok e nép elé,+ és beléjük fognak botlani apák és fiak egyaránt; a szomszéd is, és társa is elpusztulnak.”+
22 Ezt mondja Jehova: „Íme! Egy nép jön észak földjéről, és nagy nemzet kel fel a föld legtávolabbi részeiről.+
23 Íjat és dárdát ragadnak.+ Kegyetlen az, és nincs benne szánalom. Hangjuk zúg, mint a tenger,+ és lovon nyargalnak.+ Csatasorba áll ellened, olyan, mint egy harcos, ó, Sion leánya!”+
24 Hallottuk a hírét. Kezeink is elernyedtek.+ Szorongás fogott el bennünket, szülési fájdalmak, a szülő asszony fájásai.+
25 Ne menj ki a mezőre, az úton se járj, mert ellenség kardja vár, körös-körül rémület.+
26 Ó, népem leánya! Öltözz zsákruhába,+ fetrengj a hamuban!+ Gyászolj, mintha egyszülött fiadért tennéd, keservesen jajveszékelj,+ mert ránk tör a pusztító hirtelen.+
27 „Fémvizsgálóvá tettelek téged népem között, olyanná, aki alaposan kutat. Figyeld meg és vizsgáld meg útjukat.+
28 Végletekig makacsak mindnyájan,+ rágalmakat terjesztve járnak;+ réz és vas. Egytől egyig elvetemültek.+
29 Átizzott a fújtató+. Tüzéből ólom kerül ki.+ Hiába a buzgó tisztítás, nem váltak ki a gonoszok.+
30 Elvetett ezüstnek fogják nevezni őket,+ mert elvetette őket Jehova.”+
