Jeremiás 3:1–25
3 Azt mondják: „Ha a férfi elbocsátja feleségét, és az elmegy tőle, majd másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e még hozzá az a férfi?”+
Nemde teljesen szennyezett az a föld?+
„Te pedig sok barátoddal szajhálkodtál;+ hát visszatérhetsz-e hozzám?+ — ez Jehova kijelentése. —
2 Emeld föl szemeidet a kitaposott ösvényekre, és lásd!+ Hol nem becstelenítettek meg?+ Az utak mentén ültél rájuk várva, mint egy arab a pusztában;+ szajhálkodásoddal és gonoszságoddal szennyezed a földet.+
3 Ezért maradtak el a bőséges záporok,+ még tavaszi eső sem esett.+ Homlokod olyan lett, mint a szajhálkodó feleségé. Nem akartad megalázottnak érezni magadat.+
4 És most nemde így kiáltasz hozzám: »Atyám+, ifjúkorom meghitt barátja vagy!+
5 Hát időtlen időkig neheztelsz? Örökké vizsgálgatsz valamit?«+ Íme, így beszéltél, de továbbra is gonoszságokat cselekedtél, méghozzá eredményesen.”+
6 És Jósiás király+ napjaiban ezeket mondta nekem Jehova: „»Láttad-e, mit tett a hűtlen Izrael?+ Felmegy minden magas hegyre+ és minden dús lombú fa alá,+ hogy ott szajhálkodjon.+
7 Miután mindezt megtette, kérleltem, hogy térjen vissza hozzám, de nem tért vissza.+ Júda pedig nézte az ő csalárd nővérét.+
8 Amikor ezt megláttam, elbocsátottam a hűtlen Izraelt,+ mert házasságtörést követett el, és odaadtam neki a teljes válásról szóló levelet+, de csalárd nővére, Júda nem félt, sőt maga is elment, és szajhálkodni kezdett.+
9 Könnyelműsége vitte a szajhálkodásra, és beszennyezte a földet;+ kövekkel és fákkal követett el házasságtörést.+
10 De csalárd nővére, Júda mindezek ellenére sem tért vissza hozzám teljes szívvel,+ csak képmutatóan«+ — ez Jehova kijelentése.”
11 Jehova aztán így szólt hozzám: „A hűtlen Izrael végül is igazabb lelkűnek bizonyult, mint a csalárd Júda.+
12 Menj és hirdesd ki ezeket a szavakat északnak+, és mondd:
»,Térj vissza, ó, elpártolt Izrael!’ — ez Jehova kijelentése.«+ »,Nem tekintek rátok haragvó arccal,+ mert én lojális vagyok’+ — ez Jehova kijelentése.« »,Nem neheztelek időtlen időkig.+
13 Csak ismerd fel vétkedet, mert Isteneddel, Jehovával szemben követtél el törvényszegést.+ Folyton az idegenek felé ágaztak útjaid,+ minden dús lombú fa alá,+ és az én szavamra nem hallgattatok’ — ez Jehova kijelentése.«”
14 „Térjetek vissza, ó, elpártolt fiak!+ — ez Jehova kijelentése. — Hiszen én férjuratok* lettem.+ Akkor foglak benneteket, egyet egy városból és kettőt egy családból, és elviszlek titeket Sionba.+
15 Szívem szerint való pásztorokat adok nektek,+ ők pedig ismerettel és éleslátással fognak táplálni benneteket.+
16 És úgy lesz, hogy azokban a napokban megsokasodtok és gyümölcsöt teremtek a földön+ — ez Jehova kijelentése. — Nem mondják többé: »Jehova szövetségének ládája!«,+ nem ötlik fel szívükben, nem is emlékeznek rá,+ nem is hiányolják, és nem készítik el újra.
17 Abban az időben Jehova trónjának nevezik majd Jeruzsálemet;+ és őhozzá fog gyűlni az összes nemzet,+ Jehova nevéhez Jeruzsálembe,+ és nem járnak többé gonosz szívük makacssága szerint.”+
18 „Azokban a napokban Júda háza Izrael házával fog járni,+ és együtt+ jönnek ki észak földjéről arra a földre, amelyet örökségül adtam a ti ősatyáitoknak.+
19 Azt mondtam: »Ó, mennyire azon voltam, hogy a fiak közé helyezzelek téged, és neked adjam a kívánatos földet+, az örökséget, amely a nemzetek seregeinek dísze!« Majd ezt mondtam: »Így fogtok kiáltani hozzám: ,Atyám+!’, és nem fordultok el attól, hogy engem kövessetek.«
20 »Bizony, mint ahogy a feleség csalárdul elhagyja a társát,+ úgy bántatok ti is csalárdul velem,+ ó, Izrael háza« — ez Jehova kijelentése.”
21 Hang hallatszik a kitaposott ösvényeken, Izrael fiainak sírása és esdeklése, mert elferdítették útjukat,+ elfelejtették Istenüket, Jehovát.+
22 „Térjetek vissza, elpártolt fiak!+ Kigyógyítalak benneteket elpártolásotokból.”+
„Itt vagyunk! Eljöttünk hozzád, mert te vagy a mi Istenünk, ó, Jehova!+
23 Bizony a dombok és a lármázás a hegyeken+ csak hazugság.+ Igen, Istenünkben, Jehovában van Izrael megmentése.+
24 A szégyenletesség+ azonban ifjúságunk óta fölemészti ősatyáink fáradságos munkáját, nyájaikat, csordáikat, fiaikat és leányaikat.
25 Szégyenünkben+ fekszünk le, és megaláztatásunk takar be minket,+ mert Istenünk, Jehova ellen vétkeztünk+ mi és atyáink ifjúságunktól fogva mind a mai napig,+ és nem hallgattunk a mi Istenünk, Jehova szavára.”+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: férji tulajdonosotok.
