Jelenések 6:1–17
6 És láttam, amikor a Bárány+ felnyitotta a hét pecsét egyikét,+ és hallottam, hogy a négy élő teremtmény+ egyike mennydörgéshez hasonló hangon ezt mondja: „Jöjj!”+
2 És láttam, és íme, egy fehér ló+; és a rajta ülőnél+ íj+ volt, és koronát adtak neki,+ és kivonult győztesen,+ és hogy teljessé tegye győzelmét.+
3 Mikor pedig felnyitotta a második pecsétet, hallottam, hogy a második élő teremtmény+ ezt mondja: „Jöjj!”
4 És egy másik jött elő, egy tűzszínű ló; és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békét a földről, hogy egymást legyilkolják; és egy nagy kardot adtak neki.+
5 Mikor pedig felnyitotta+ a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élő teremtmény+ ezt mondja: „Jöjj!” És láttam, és íme, egy fekete ló; és a rajta ülőnek mérleg+ volt a kezében.
6 És hangot hallottam, mely mintha a négy élő teremtmény+ közül, középről+ szólt volna: „Egy liter búza egy dénár+, és három liter árpa egy dénár, de az olívaolajat és a bort ne bántsd.”+
7 Mikor pedig felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élő teremtmény+ hangja így szól: „Jöjj!”
8 És láttam, és íme, egy fakó ló; és a rajta ülő neve Halál volt. És szorosan követte őt a hádesz+. És hatalmat kaptak a föld negyedrésze fölött, hogy öljenek hosszú karddal+, élelmiszerhiánnyal+, halálos csapással és a föld vadállatai+ által.
9 Mikor pedig felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár+ alatt azoknak lelkét+, akiket legyilkoltak+ az Isten szava miatt és a tanúskodómunka+ miatt, amely megvolt náluk.
10 És harsány hangon ezt kiáltották: „Legfőbb Úr,+ te szent és igaz+, meddig tartod még vissza magad az ítélkezéstől+ és attól, hogy bosszút állj+ a vérünkért azokon, akik a földön laknak?”
11 És egy fehér+ köntöst kaptak mindnyájan, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig nyugodjanak, míg be nem telik rabszolgatársaik és testvéreik száma is, akiket még meg fognak ölni+, miként őket is megölték.
12 És láttam, amikor felnyitotta a hatodik pecsétet, és nagy földrengés támadt, a nap fekete lett, mint a szőrből készült zsákruha+, és az egész hold olyan lett, mint a vér,+
13 az ég csillagai pedig lehullottak a földre, mint amikor a heves szél rázta fügefa hullatja éretlen fügéit.
14 És az ég eltűnt, mint egy tekercs, melyet összegöngyölítenek,+ és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből.+
15 És a föld királyai, a főrangúak és a katonai parancsnokok, a gazdagok és az erősek, minden rabszolga és szabad a barlangokba és a hegyek sziklái közé rejtőzött.+
16 És mindegyre ezt mondják a hegyeknek és a szikláknak: „Omoljatok ránk,+ és rejtsetek el minket Annak arca elől, aki a trónon ül,+ és a Bárány+ haragja elől,
17 mert eljött a haragjuk+ nagy napja+, és ki állhat meg?”+
