Jób 4:1–21
4 A témáni Elifáz+ ekkor megszólalt, és ezt mondta:
2 „Megvisel tán, ha valaki szólni mer hozzád egy szót?De hát kicsoda képes visszafojtani a szavakat?
3 Íme, te sokakat helyreigazítottál,+S megerősítetted a gyönge kezeket.+
4 A botladozót fölemelték szavaid,+A roskadozó térdeket megszilárdítottad.+
5 Most pedig terád jön, és elfáradsz,Téged ér, és megrettensz.
6 Nemde Isten iránti tiszteleted a bizalmad alapja?Nemde útjaid feddhetetlenségében+ van reményed?
7 Emlékezz, kérlek: Ki veszett el valaha is ártatlanul?És hol töröltettek el az egyenes emberek+?
8 Amint láttam, akik álnokságot forralnak,És akik bajt vetnek, maguk aratják le azt.+
9 Isten leheletétől elvesznek,És haragja szellemétől végük lesz.
10 Oroszlán ordítása és fiatal oroszlán hangja hallatszik,De kitörnek a fiatal sörényes oroszlánok fogai.
11 Elvész az oroszlán, mert nincsen zsákmány,És szétszélednek az oroszlánkölykök.
12 Hozzám pedig szó lopódzott,És valami suttogás ütötte meg abból fülemet+
13 Éjjeli látomások nyugtalanító gondolatai között,Midőn mély álom száll az emberekre.
14 Rettegés fogott el, és remegés,Rettegéssel töltötte el megannyi csontomat.
15 Szellem suhant el arcom fölött,És felborzolódott testemen a szőr.
16 Megállt,De én nem vettem ki, mit is látok;Valami alak állt szemem előtt.Csend volt, majd hangot hallottam:
17 »A halandó ember vajon igazabb lehet-e, mint Isten?Avagy tisztább lehet-e az életerős férfi az Alkotójánál?«
18 Íme, nem hisz Ő a szolgáiban,És hiányosságot ró fel követeinek.
19 Mennyivel inkább így van ez az agyagházak lakóival,Akiknek a porban van alapjuk!+Hamarabb zúzatnak szét, mint a moly.
20 Reggeltől estéig darabokra töretnek,Örökre elvesznek, és senki nem veszi szívére.
21 Nemde elszakad bennük sátorkötelük?Meghalnak bölcsesség híján.
