Jób 36:1–33
36 És Elihu ezután így folytatta:
2 „Légy egy kicsit türelmes velem, és kijelentem neked,Hogy van még mit szólni Isten mellett.
3 Messziről hozom ismeretemet,És Megformálómnak igazságosságot tulajdonítok.+
4 Mert bizony nem hazugság a szavam,És Az van előtted, akinek tökéletes a tudása.+
5 Íme! Isten hatalmas,+ és nem veti el az embert;Hatalmas ő szíve erejében;
6 Nem hagyja életben a gonoszt,+Az elnyomottaknak pedig igazságot szolgáltat.+
7 Nem veszi le szemét az igazságosról,+Sőt királyokat ültet trónra+Örökre, és felmagasztaltatnak.
8 Ha bilincsbe vannak verve,+Fogva tartatnak a nyomorúság köteleivel.
9 Akkor tudtukra adja eljárásmódjukatÉs törvényszegéseiket, mert kevélykednek.
10 Megnyitja fülüket az intelem előtt,+És azt mondja, hogy térjenek meg az álnokságból.+
11 Ha engedelmeskednek és szolgálnak,Akkor jóban érnek véget napjaik,És gyönyörűségben éveik,+
12 De ha nem engedelmeskednek, dárda által vesznek el,+És ismeret nélkül lehelik ki utolsó leheletüket.
13 Akik hitehagyók szívükben, haragot gyűjtenek.+Nem kiáltanak segítségért, még ha megkötözi is őket.
14 Lelkük ifjan huny ki,+Életük a férfi-templomiprostituáltak+ között.
15 Megszabadítja ő az elnyomottat nyomorúságában,És megnyitja fülüket az elnyomás közepette.
16 Kicsalogat téged is a nyomorúság szájából!+Tágasabb tér,+ nem pedig szorultság kerül helyébe,És asztalod vigasztalása tele lesz kövérséggel.+
17 Eltelsz majd a gonoszra kimondott bírói ítélettel;+A bírói ítélet és az igazságosság érvényesül.
18 Csak vigyázz, ne csábítson rosszindulatú tapsra a düh+,És ne tévelyítsen el a nagy váltságdíj+.
19 Használ-e majd segélykiáltásod?+ Nem.De még nagy erőfeszítésed sem a nyomorúságban.+
20 Ne áhítsd azt az éjszakát,Amikor népek tűnnek el a helyükről.
21 Vigyázz, ne fordulj afelé, ami csak árt,+Hiszen ezt választottad inkább, semmint a nyomorúságot.+
22 Íme, Isten magasztosan cselekszik erejével;Ki olyan tanító, mint ő?
23 Kicsoda kéri számon tőle az útját,+És ki mondja: »Igazságtalanságot követtél el!«+
24 Gondolj arra, hogy magasztald az ő cselekedetét,+Amelyről énekelnek az emberek.+
25 Minden ember arra tekint,A halandó távolról nézi.+
26 Íme, Isten magasztosabb, semhogy megismerhetnénk;+Éveinek száma kikutathatatlan.+
27 Mert fölszívja a vízcseppeket,+Ezek átszűrődnek mint eső, hogy ködévé alakuljanak,
28 S a felhők így permetet hullatnak,+Ontják a cseppeket az emberekre.
29 Ugyan ki képes megérteni a felhőrétegeket,A sátrából+ jövő robajokat?
30 Íme, kiteríti föléje világosságát,+És a tenger gyökereit beborítja ő.
31 Mert ezek által jár el a népek ügyében;+Ennivalót ad bőséggel.+
32 Kezébe rejti a villámlást,És parancsot ad neki a támadó ellen.+
33 Hírt ad őróla dörgése+,És a jószág is a közeledőről.
