Jób 2:1–13
2 Aztán elérkezett a napja, hogy az igaz Isten fiai eljöjjenek, és megjelenjenek Jehova előtt; Sátán is eljött közöttük, hogy megjelenjen Jehova előtt.+
2 Jehova ekkor ezt mondta Sátánnak: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Bejártam a földet, ott jártam-keltem.”+
3 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél-e szíveddel Jóbra,+ az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen és egyenes ember,+ féli az Istent,+ és kerüli a rosszat.+ Még mindig szilárdan ragaszkodik feddhetetlenségéhez,+ noha ellene ingerelsz,+ hogy ok nélkül elnyeljem őt.”+
4 Sátán+ azonban így felelt Jehovának: „Bőrt bőrért. Az ember mindenét odaadja a lelkéért.+
5 Nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és nyúlj hozzá még csontjához és húsához is. Vajon nem fog-e szemtől szemben megátkozni téged?”+
6 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Íme, a kezedben van. Csakhogy a lelkére vigyázz!”
7 Így aztán Sátán eltávozott Jehova színe elől,+ és megverte Jóbot rosszindulatú keléssel+ a lába talpától a feje tetejéig.
8 Ő pedig fogott egy cserépdarabot, hogy azzal vakargassa magát; és ott ült a hamuban+.
9 Végül a felesége így szólt hozzá: „Még mindig szilárdan ragaszkodsz a feddhetetlenségedhez?+ Átkozd meg az Istent, és halj meg!”
10 De ő ezt mondta neki: „Mint valami balga+ asszony, úgy beszélsz te is. Hát csak a jót fogadjuk el az igaz Istentől, a rosszat ne?”+ Mindebben nem vétkezett Jób az ajkával.+
11 Jób három társa pedig értesült mindarról a csapásról, amely rászakadt, és eljöttek a maguk lakóhelyéről: a témáni+ Elifáz, a suahita+ Bildád és a naámai Cófár.+ Találkoztak hát, ahogy megbeszélték,+ hogy elmenjenek, kifejezzék együttérzésüket, és vigasztalják őt.+
12 Amikor még távol voltak és fölemelték szemeiket, nem ismertek rá. Fennhangon sírva fakadtak, mindnyájan megszaggatták+ a palástjukat, és port hintettek az ég felé a fejükre.+
13 Ott ültek+ vele a földön hét nap és hét éjjel; senki nem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma+.
