Héberek 1:1–14
1 Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt+ ősatyáinkhoz a próféták által,+
2 ezeknek a napoknak a végén+ egy Fiú által szólt hozzánk,+ akit kinevezett mindenek örökösévé,+ s aki által a világrendszereket is alkotta.+
3 Ő az Isten dicsőségének+ visszatükröződése és magának a lényének pontos mása,+ s mindeneket fenntart az ő hatalmának szavával;+ miután pedig megtisztulást szerzett bűneinkért,+ leült a Fenség jobbjára+ a magasságokban.+
4 Így hát jobbá lett, mint az angyalok,+ aminthogy kitűnőbb nevet+ örökölt az övéknél.
5 Melyik angyalnak mondta például valaha is: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.”+ És ismét: „Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.”+
6 Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét+ a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki+ Isten minden angyala+.”
7 Ezenkívül az angyalokról ezt mondja: „És angyalait szellemekké teszi, és nyilvános szolgáit tűznek lángjává.”+
8 De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké,+ és királyságod jogara+ az egyenesség jogara.+
9 Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel+ az Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább.”+
10 Továbbá: „Ó, Uram, te raktad le kezdetben a föld alapjait, az egek a te kezed művei.+
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mind elöregszenek, akárcsak egy felsőruha,+
12 és összegöngyölöd őket, úgy, mint egy köpenyt,+ mint egy felsőruhát; és fel lesznek váltva, de te ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el soha.”+
13 Melyik angyalról mondta pedig valaha is: „Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”+
14 Nemde mindnyájan nyilvános szolgálatra rendelt szellemek ők,+ akiket azért küldtek el, hogy szolgáljanak azoknak, akik megmentést fognak örökölni+?
