Dániel 9:1–27
9 A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusznak+ az első évében,+ akit a káldeusok királysága fölé királynak tettek meg,+
2 tehát az ő uralkodásának az első évében én, Dániel, felfigyeltem a könyvekben az évek számára, amellyel kapcsolatban Jehova azt mondta Jeremiás prófétának,+ hogy hetven évig+ tart Jeruzsálem pusztán hagyása.+
3 Arcomat+ Jehova, az igaz Isten felé fordítottam, hogy keressem őt imával+ és könyörgésekkel, böjtöléssel, zsákruhában és hamuban.+
4 Imádkozni kezdtem Jehovához, az én Istenemhez, és vallomást tettem ezt mondva:+
„Ó, Jehova, igaz, nagy és félelmet keltő Isten,+ aki megtartja a szövetséget+ és a szerető-kedvességet+ azok iránt, akik szeretik őt és megtartják az ő parancsolatait.+
5 Vétkeztünk+, rosszul és gonoszul cselekedtünk, fellázadtunk;+ elfordultunk a parancsolataidtól és bírói döntéseidtől.+
6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra,+ akik a te nevedben szóltak királyainknak, fejedelmeinknek, ősatyáinknak és az ország egész népének.+
7 Tied, ó, Jehova az igazságosság, a mi arcunkat viszont ma szégyen borítja,+ Júda férfiaiét, Jeruzsálem lakosaiét, s mindazokét Izrael népéből, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahova szétszórtad őket az ellened elkövetett hűtlenségük miatt.+
8 Ó, Jehova, szégyen borítja arcunkat, királyaink, fejedelmeink és ősatyáink arcát, mert vétkeztünk ellened.+
9 Jehováé, a mi Istenünké az irgalom+ és a megbocsátás+, mi ugyanis fellázadtunk ellene.+
10 Nem hallgattunk a mi Istenünk, Jehova szavára, hogy járjunk az ő törvényei szerint, amelyeket elénk adott az ő szolgái, a próféták keze által.+
11 Izraelben mindenki áthágta törvényedet, és elfordult tőled nem hallgatva szavadra.+ Ezért ránk zúdítottad az átkot és az esküt,+ mely meg van írva Mózesnek, az igaz Isten szolgájának a törvényében, mert vétkeztünk Ellene.
12 És ő beváltotta szavait,+ melyeket ellenünk és a minket ítélő bírák ellen szólt,+ nagy szerencsétlenséget hozva ránk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, mint amilyen Jeruzsálemben történt.+
13 Amint írva van Mózes törvényében,+ mindaz a szerencsétlenség ránk következett,+ és mi nem enyhítettük meg Jehova, a mi Istenünk arcát, elfordulva vétkeinktől+ és éleslátással tekintve a Te igaz voltodat.+
14 Jehova viszont készen állt arra, hogy szerencsétlenséget hozzon ránk, s végül el is hozta.+ Mert Jehova, a mi Istenünk igazságos minden tettében, melyet véghezvisz; mi viszont nem hallgattunk a szavára.+
15 Most pedig, ó, Jehova, mi Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről,+ és nevet szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt,+ vétkeztünk, és gonoszul cselekedtünk.+
16 Ó, Jehova, valamennyi igazságos cselekedeted szerint,+ kérlek, forduljon el haragod és dühöd városodról, Jeruzsálemről, a te szent hegyedről;+ hiszen bűneink és ősatyáink vétkei+ miatt Jeruzsálemet és a te népedet gyalázzák mindazok, akik körülöttünk vannak.+
17 Hallgasd meg most, ó, Istenünk, szolgád imáját és könyörgéseit, és ragyogjon fel arcod+ elhagyatott+ szentélyedre, önmagadért, Jehova!
18 Fordítsd felém füledet, ó, Istenem, és hallgass meg!+ Nyisd ki szemedet, és lásd meg elhagyatott állapotunkat és a várost, melyet a nevedről neveztek el,+ mert nem a mi igazságos tetteink érdeméért könyörgünk esedezve előtted,+ hanem a te nagy irgalmasságod+ miatt.
19 Ó, Jehova, hallgass meg+! Ó, Jehova, bocsáss meg+! Ó, Jehova, figyelj és cselekedj!+ Ne késlekedj+ önmagadért, ó, Istenem, hiszen városod és néped a te nevedet viseli!”+
20 Még beszéltem, imádkoztam, és megvallottam bűnömet,+ valamint népemnek, Izraelnek a bűnét,+ és könyörögtem Jehova, a mi Istenünk kegyéért Istenem szent hegye+ érdekében,
21 és még imámat mondtam, amikor az a férfi, Gábriel+, akit a látomás elején láttam,+ fáradtságtól lankadtan, megérkezett hozzám az esti ajándékfelajánlás idején,+
22 és értelemre tanított a következőket mondva el:
„Dániel, azért jöttem, hogy értelemmel együtt éleslátást adjak neked.+
23 Könyörgéseidnek már az elején egy szózat hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt, mert nagyon kedvelt+ személy vagy. Tehát gondold át a dolgot,+ és értsd meg a látomást.
24 Hetven hét szabatott ki népedre+ és szent városodra+, hogy véget érjen a törvényszegés,+ megszűnjön a bűn,+ hogy engesztelést mutassanak be a vétekért,+ elhozzák az igazságosságot időtlen időkre,+ bepecsételjenek+ látomást és prófétát, s hogy fel legyen kenve a szentek szentje+.
25 Tudd meg azért, és értsd meg éleslátással: a Jeruzsálem helyreállítása és újjáépítése+ felől való szózat elhangzásától+ a Messiás+ Vezérig+ hét hét és hatvankét hét lesz.+ Jeruzsálemet helyreállítják, újjáépítik, lesz köztere és sáncárka, de mindez viszontagságos időkben történik.
26 És a hatvankét hét elmúltával kiirtják a Messiást,+ és nem marad semmije.+
Egy következő vezér népe fogja lerombolni+ a várost és a szent helyet+. És áradat által lesz vége. Mindvégig háború lesz; elhatároztatott a pusztulás.+
27 Egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget;+ a hét felén pedig megszünteti az áldozatot és az ajándékfelajánlást.+
Utálatosságok szárnyán jön a pusztító;+ és a kiirtásig rázúdul, ami elhatároztatott, még a pusztán hagyottra is.”+
