5Mózes 5:1–33
5 Azután Mózes szólította egész Izraelt+, és ezt mondta nekik: „Halld, ó, Izrael, a rendelkezéseket és bírói döntéseket,+ melyeket ma a fületek hallatára mondok, tanuljátok meg ezeket, és ügyeljetek arra, hogy meg is cselekedjétek.+
2 Jehova, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hórebnél.+
3 Nem ősatyáinkkal kötötte Jehova ezt a szövetséget, hanem velünk, mindannyiunkkal, akik ma életben vagyunk itt.
4 Jehova szemtől szemben beszélt veletek a hegyen a tűz közepéből.+
5 Én álltam abban az időben Jehova és tiköztetek,+ hogy elmondjam nektek Jehova szavát (ti ugyanis féltetek a tűztől, és nem jöttetek fel a hegyre+), ezt mondva:
6 »Én vagyok Jehova, a te Istened,+ aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgák házából.+
7 Ne legyenek más isteneid a színem előtt.+
8 Ne készíts magadnak faragott képmást,+ vagy ahhoz hasonló alakot,+ ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt.
9 Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra,+ mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el,+ aki megbünteti az atyák vétkéért a fiakat, a harmadik nemzedékét és a negyedik nemzedékét azoknak, akik gyűlölnek engem.+
10 De szerető-kedvességet tanúsítok az ezredik nemzedéke iránt azoknak, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.+
11 Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd,+ mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon ajkára veszi.+
12 Emlékezzél meg a sabbatnapról, hogy megszenteld azt, ahogyan Jehova, a te Istened parancsolta neked.+
13 Hat napon át végezz szolgálatot, és végezd el minden munkádat.+
14 De a hetedik nap Jehovának, a te Istenednek sabbatja.+ Ne végezz semmi munkát sem te,+ sem a fiad, sem a lányod, sem a rabszolgád, sem a rabszolganőd, sem bikád, sem szamarad, sem más háziállatod, sem pedig a jövevény, aki kapuidon belül lakik,+ hogy rabszolgád és rabszolganőd ugyanúgy pihenhessen, mint te.+
15 Emlékezzél arra, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén,+ és Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel, kinyújtott karral.+ Ezért parancsolta meg Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.+
16 Tiszteld apádat és anyádat,+ ahogyan Jehova, a te Istened parancsolta neked, hogy napjaid sokáig folytatódjanak, és jól menjen sorod azon a földön,+ melyet Jehova, a te Istened ad neked.
17 Ne gyilkolj.+
18 Ne kövess el házasságtörést.+
19 Ne lopj.+
20 Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen.+
21 Ne kívánd embertársad feleségét.+ Ne sóvárogj önző módon embertársad háza, szántóföldje, rabszolgája, rabszolganője, bikája, szamara vagy bármi más után, ami az embertársadé.«+
22 Ezeket a szavakat mondta Jehova az egész gyülekezeteteknek a hegyen, a tűz+, a felhő és a sűrű homály közepéből fennhangon, és semmi mást nem fűzött hozzá. Azután pedig felírta ezeket két kőtáblára, és odaadta nekem.+
23 Történt pedig, hogy amikor hallottátok a hangot a sötétségből, miközben a hegy tűzben égett,+ odajöttetek hozzám, törzsfőitek mind, és a véneitek.
24 Ekkor ezt mondtátok: »Íme, Jehova, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk hangját a tűz közepéből.+ Ma láttuk, hogy beszélhet Isten az emberrel, és az mégis életben marad.+
25 Most pedig miért haljunk meg? Hisz megemészt minket ez a nagy tűz.+ Ha megint halljuk Jehova, a mi Istenünk hangját, akkor biztosan meghalunk.+
26 Mert ki az minden test közül, aki hozzánk hasonlóan hallotta az élő Isten hangját,+ amint a tűz közepéből beszélt, és még mindig él?
27 Te menj közel, és hallgasd meg mindazt, amit Jehova, a mi Istenünk mond, és te mondj el nekünk mindent, amit Jehova, a mi Istenünk mond neked, mi pedig meghallgatjuk és megcselekedjük.«+
28 Jehova hallotta beszédetek szavait, amelyeket nekem mondtatok, és így szólt Jehova hozzám: »Hallottam e nép beszédének szavait, melyeket neked mondott. Jól mondták, amit mondtak.+
29 Bárcsak ilyen szívet fejlesztenének ki, hogy féljenek engem,+ és megtartsák az összes parancsolatomat mindig,+ hogy jól menjen soruk nekik és fiaiknak időtlen időkig!+
30 Menj, és mondjad nekik: ,Térjetek vissza sátraitokba.’
31 Te pedig állj itt mellettem, hadd mondjak el neked minden parancsolatot, rendelkezést és bírói döntést, melyeket taníts meg nekik,+ s amelyeket cselekedjenek meg azon a földön, melyet nekik adok, hogy birtokba vegyék.«
32 Ti pedig ügyeljetek arra, hogy úgy cselekedjetek, ahogy Jehova, a ti Istenetek parancsolta nektek.+ Ne térjetek el se jobbra, se balra.+
33 Mindenben azon az úton járjatok, amely felől megparancsolta Jehova, a ti Istenetek, hogy azon járjatok,+ azért hogy éljetek, és jól menjen sorotok,+ és meghosszabbítsátok napjaitokat a földön, melyet birtokba vesztek.
