5Mózes 32:1–52
32 „Figyeljetek egek, hadd szóljak,És hallja a föld is számnak beszédeit!+
2 Oktatásom csepegni fog, mint az eső,+Beszédem harmatként+ hull majd,Mint lágy eső a fűre,+És zápor a növényzetre.+
3 Én bizony Jehova nevét hirdetem.+Ismerjétek el Istenünk nagyságát!+
4 Kőszikla, cselekedete tökéletes,+Hisz minden útja igazságosság.+A hűség Istene,+ kiben nincs igazságtalanság;+Igazságos és egyenes ő.+
5 Ők cselekedtek romlottan;+Nem a gyermekei, a hiányosság az övék.+Csalárd és elferdült nemzedék!+
6 Jehovával szemben tesztek így,+Ó, te ostoba és esztelen nép?+Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,+Ki megalkotott és megszilárdított?+
7 Emlékezz a régi időkre,+Gondoljatok vissza a nemzedékről nemzedékre eltelt évekre;Kérdezd meg apád, ő megmondja neked;+Véneidet, és elbeszélik neked.+
8 Amikor a Legfelségesebb örökséget adott a nemzeteknek,+Amikor szétválasztotta Ádám fiait egymástól,+Határt szabott a népeknek,+Izrael fiainak száma szerint.+
9 Mert Jehova része az ő népe,+Jákob az ő öröklött osztályrésze.+
10 A puszta földjén talált rá,+Kietlen, üvöltő sivatagban.+Körbevette,+ hogy gondját viselje,+S óvja, mint a szeme fényét.+
11 Mint a fészekalját felrebbentő sas,Lebeg fiókái fölött,+Kitárja szárnyait, felveszi őket,Hordozza őket szárnytollain.+
12 Jehova egymaga vezette őt,+Nem volt mellette idegen isten.+
13 A föld magaslatain járatta,+Az pedig a mező termését ette.+Szirtből mézzel szoptatta,+Kemény kősziklából olajjal;+
14 Csordának vaját, nyájnak tejét adta+Kosok kövérjével együtt,Básáni kosokat, kecskebakokat,+Búza veséjének a kövérjével;+Te pedig szőlő vérét, bort ittál.+
15 Mikor Jesurun+ hízni kezdett, rugdalózott.+Meghíztál, megkövéredtél, elteltél.+Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,+És megmentésének Kőszikláját+ megvetette.
16 Idegen istenekkel+ féltékenységre ingerelték,+Utálatosságokkal bosszantották.+
17 Démonoknak áldoztak, nem Istennek.+Oly isteneknek, kiket nem ismertek,+Újaknak, kik nemrég jöttek,+S kiket ősatyáitok nem ismertek.
18 A Kősziklát, ki nemzett téged, elfeledted,+Megfeledkeztél Istenről, aki vajúdással hozott világra.+
19 Mikor látta ezt Jehova, megvetette őket,+Amiért fiai és lányai bosszantották.
20 Ezért ezt mondta: »Hadd rejtem el arcom előlük,+Hadd látom, mi lesz majd a végük.Mert romlott nemzedék ez,+Olyan fiak, kikben nincsen hűség.+
21 Féltékenységre ingereltek olyannal, ami nem isten;+Bosszantottak hiábavaló bálványaikkal.+Én is féltékenységre ingerlem majd őket olyannal, ami nem nép;+Ostoba nemzettel bosszantom őket.+
22 Mert tűz lobbant fel haragomban,+És a seolig ég, a legmélyebben levő helyig;+Megemészti a földet és termését,+S lángba borítja a hegyek alapjait.+
23 Csapásokkal halmozom el őket,+Nyilaimat rájuk szórom.+
24 Éhségtől elcsigázottak lesznek,+ forróláz emészti meg őket,+És keserű pusztítás.+A vadak fogait küldöm rájuk,+Porban csúszó hüllők mérgével együtt.+
25 Kívül kard veszti el őket,+Benn a rémület,+Ifjat és szüzet,+Csecsemőt és ősz hajú embert.+
26 Már-már ezt mondtam: ,Szétszórom őket,+Eltörlöm emléküket a halandó emberek közül.’+
27 Csak ne tartanék az ellenségtől jövő bosszantástól,+Hogy ellenfeleik félremagyarázzák,+S ezt mondják: ,A mi kezünk erősebb,+Nem Jehova vitte véghez mindezt.’+
28 Esztelen nemzet ez,+Kik közt nincs értelem.+
29 Ó, bárcsak bölcsek volnának!+ Akkor ezen elgondolkodnának.+
Átgondolnák, mi lesz majd a végük.+
30 Egy hogyan üldözhetne ezret,S kettő hogyan űzhetne tízezret?+Hacsak Kősziklájuk el nem adta őket,+És Jehova ki nem szolgáltatta őket.
31 Mert az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi Kősziklánk,+Ezt ellenségeink is megítélhetik.+
32 Mert az ő szőlőjük Szodoma szőlőtőjéről való,És Gomorra teraszos földjéről.+Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek,Fürtjeik keserűek.+
33 Boruk nagy kígyók mérge,És kobrák kegyetlen mérge.+
34 Nincs-e eltéve nálam,Pecséttel rögzítve tárházamban?+
35 Enyém a bosszú és a megtorlás.+
A meghatározott időben lábuk majd tántorog,+Mert közel szerencsétlenségük napja,+S a rájuk váró események sietnek.«+
36 Mert Jehova meg fogja ítélni népét,+És szánja majd szolgáit,+Mert látni fogja, hogy a támasz elfogyott,És nincs más, csak az értéktelen és a magára hagyott.
37 Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,+A kőszikla, akinél menedéket kerestek,+
38 Akik megették áldozataik kövérjét,+S megitták italfelajánlásaik borát?+Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!+Legyenek rejtekhelyetekké.+
39 Most lássátok, hogy én vagyok az,+És nincsenek istenek mellettem.+Én ölök és elevenítek.+Mély sebet ejtek,+ és én magam gyógyítok;+Nincs, aki kezemből kiragadjon.+
40 Mert esküre emelem kezemet az ég felé,+És ezt mondom: ,Időtlen időkig élek én . . .’,+
41 Ha megélesítem villogó kardomat,+És kezem magához ragadja az ítéletet,+Bosszút állok ellenfeleimen,+És megfizetek azoknak, akik mélységesen gyűlölnek.+
42 Vérrel részegítem nyilaimat+(Míg kardom húst eszik),+Legyilkoltak és foglyok vérével,Az ellenség vezéreinek fejével.«+
43 Örvendjetek, ti nemzetek, a népével,+Mert megbosszulja szolgáinak vérét,+Bosszút áll ellenfelein,+És engesztelést szerez népének földjéért.”
44 Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára;+ ő és Hósea, Nún fia.+
45 Miután Mózes elmondta mindezeket a szavakat egész Izraelnek,
46 így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindezeket a szavakat, melyeket figyelmeztetésül mondok ma nektek,+ hogy parancsoljátok meg fiaitoknak: ügyeljenek, hogy megcselekedjék e törvénynek minden szavát.+
47 Mert nem hiábavaló szó ez nektek,+ hanem az életeteket jelenti,+ és e szó által meghosszabbíthatjátok napjaitokat a földön,+ amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.”
48 Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, ezt mondva neki:
49 „Menj fel az Abarimnak erre a hegyére,+ a Nébó-hegyre+, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet Izrael fiainak adok birtokul.+
50 Majd halj meg+ a hegyen, amelyre felmész, és kerülj a néped mellé, mint ahogyan Áron, a testvéred meghalt a Hór hegyén,+ és népe mellé került;
51 mert elmulasztottátok kötelességeteket velem szemben+ Izrael fiai között a kádesi Meriba vizeinél+ Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael fiai között.+
52 Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be oda, arra a földre, melyet Izrael fiainak adok.”+
