2Korintusz 2:1–17
2 Mert úgy döntöttem magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúságban.+
2 Mert ha szomorúvá teszlek+ benneteket, ugyan ki vidít fel engem, ha nem az, akit én szomorúvá teszek?
3 Így hát azért írtam éppen ezt, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak meg+ azok miatt, akiknek örvendeznem kellene;+ mivel bizalommal+ vagyok mindnyájatok iránt, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 Mert sok nyomorúságból és szívbeli gyötrelemből írtam nektek sok könnyhullatással,+ nem azért, hogy megszomorodjatok,+ hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel különösen irántatok vagyok.
5 Ha pedig valaki szomorúságot okozott,+ nem engem szomorított meg, hanem — hogy ne legyek túl kemény abban, amit mondok — bizonyos mértékig mindnyájatokat.
6 Elég az ilyennek az, ha a többség dorgálja+,
7 úgyhogy éppen ellenkezőleg: bocsássatok meg kedvesen,+ és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága+ valamiképpen el ne nyelje az ilyet.
8 Buzdítalak tehát titeket, hogy bizonyítsátok az iránta való szereteteteket.+
9 Mert avégett írok is, hogy bizonyítékot szerezzek rátok vonatkozóan, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben.+
10 Amit csak megbocsátotok kedvesen valakinek, azt én is.+ Igen, ami engem illet, bármit bocsátottam is meg kedvesen, ha megbocsátottam valamit kedvesen, az tiértetek volt Krisztus színe előtt;
11 hogy túl ne járjon az eszünkön Sátán,+ hiszen nem vagyunk tudatlanságban a fondorkodásai felől.+
12 Mikor pedig Troászba+ érkeztem, hogy hirdessem a Krisztusról szóló jó hírt, és ajtó nyílt előttem az Úrban,+
13 nem leltem megkönnyebbülésre szellememben, mivel nem találtam Tituszt+, a testvéremet, hanem elbúcsúztam tőlük, és elindultam Makedóniába.+
14 De hála legyen az Istennek, aki mindig diadalmenetben vezet+ bennünket a Krisztussal közösségben,+ és minden helyen+ érzékelhetővé teszi általunk ismeretének illatát.
15 Mert Krisztus jó illata+ vagyunk az Istennek azok között, akik megmentésben részesülnek, és azok között is, akik elvesznek;+
16 az utóbbiaknak halálból származó illat a halálra,+ az előbbieknek életből származó illat az életre. És ki képesített ezekre a dolgokra?+
17 Mi; mert mi nem házalunk az Isten szavával+, mint sokan,+ hanem őszinteségből, igen, mint akik Istentől küldettek, Isten tekintete előtt, Krisztussal közösségben szólunk.+
