2Sámuel 13:1–39
13 Ezek után pedig a következő történt: Absolonnak+, Dávid fiának volt egy szép nővére, akit Támárnak+ hívtak, és Amnon+, Dávid fia beleszeretett+.
2 Amnon annyira gyötrődött nővére, Támár miatt, hogy belebetegedett+. A leány ugyanis szűz volt, és nehéznek tűnt+ Amnon szemében, hogy bármit is tehessen vele.+
3 Mármost Amnonnak volt egy Jonadáb+ nevű társa, aki Dávid fivérének, Simeahnak+ volt a fia, és aki nagyon bölcs ember volt.
4 Ez így szólt hozzá: „Mi az oka annak, királynak fia, hogy reggelről reggelre ilyen levert vagy? Nem mondod el nekem?”+ Amnon erre így szólt hozzá: „Szerelmes vagyok Támárba,+ Absolon testvérem nővérébe.”+
5 Jonadáb akkor ezt mondta neki: „Feküdj az ágyadba, és tettesd magad betegnek.+ Apád biztosan meglátogat téged, és te majd így szólj hozzá: »Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a nővérem, Támár, hadd adjon nekem betegnek való kenyeret, és szemem előtt készítse el a vigasztalás kenyerét, hogy láthassam azt, és a kezéből egyek.«”+
6 Amnon tehát lefeküdt, és betegnek tettette magát,+ és a király el is jött meglátogatni. Akkor így szólt Amnon a királyhoz: „Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a nővérem, Támár, hadd süssön két szív alakú süteményt a szemem előtt, hogy betegnek való kenyeret ehessek a kezéből.”
7 Dávid erre üzenetet küldött Támárnak a házba: „Kérlek, menj el Amnon fivéred házába, és készítsd el neki a vigasztalás kenyerét.”
8 Támár tehát elment a fivére, Amnon+ házába, amikor az feküdt. Aztán fogta, meggyúrta a tésztát, elkészítette a süteményeket a szeme előtt, és megsütötte a szív alakú süteményeket.
9 Végül vette a mély serpenyőt, és kiborította előtte. Amnon azonban nem akart enni, hanem így szólt: „Küldjetek ki mindenkit tőlem!”+ Erre mindenki kiment tőle.
10 Amnon most ezt mondta Támárnak: „Hozd be a vigasztalás kenyerét a belső szobába, hogy a te kezedből ehessem a betegnek valót.” Támár tehát fogta a szív alakú süteményeket, amelyeket elkészített, és bevitte őket fivéréhez, Amnonhoz a belső szobába.
11 Amikor közelebb lépett hozzá, hogy a fivére ehessen, Amnon rögtön megragadta őt,+ és ezt mondta neki: „Gyere, hálj velem,+ nővérem+!”
12 De az így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Ne alázz meg+ engem, mert nem szokás ilyet tenni Izraelben.+ Ne kövesd el ezt a gyalázatos ostobaságot+!
13 És én? Hová vigyem gyalázatomat? Te pedig olyan leszel Izraelben, mint valami bolond. Most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled.”
14 De ő nem akart hallgatni szavára, hanem erősebb lévén nála, legyűrte, és megalázta+, és vele hált.+
15 Amnon ezután meggyűlölte őt igen nagy gyűlölettel. Bizony a gyűlölet, amellyel gyűlölte, nagyobb volt a szerelemnél, amellyel azelőtt szerette. Ezt mondta hát neki Amnon: „Kelj fel, és eredj!”
16 Ő erre így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Mert nagyobb ez a gonoszság, hogy elküldesz engem, mint a másik, amelyet az imént követtél el rajtam!” De ő nem akart hallgatni a szavára.
17 Azzal odahívta a szolgálatára álló legényt, és ezt mondta neki: „Küldd csak ki tőlem ezt itt, és zárd be az ajtót utána.”
18 (A leányon pedig csíkos+ köntös volt, mert ilyenfajta palástot viseltek a király szűz leányai.) Amnon szolgája erre kivitte őt, és bezárta utána az ajtót.
19 Támár akkor hamut+ hintett a fejére, megszaggatta a rajta levő csíkos köntöst, és kezét a fejére téve+ elment, és jajgatva járt-kelt.
20 Absolon+, a fivére akkor így szólt hozzá: „Talán Amnon+ fivéred volt veled? Most pedig hallgass, nővérem. Fivéred ő.+ Ne törődjön szíved a dologgal.” Támár ezután Absolonnak, a testvérének a házában lakott, elszigetelten másoktól.
21 Dávid király is hallott minderről,+ és nagyon megharagudott.+
22 Absolon pedig nem mondott Amnonnak se jót, se rosszat. Absolon ugyanis gyűlölte+ Amnont, amiért az megalázta Támárt, a nővérét.
23 Történt pedig két teljes év múlva, hogy Absolonnál juhnyírók+ voltak Baál-Hácorban, amely közel van Efraimhoz+; és Absolon meghívta a király összes fiát.+
24 Absolon tehát bement a királyhoz, és ezt mondta: „Íme, szolgádnál most juhnyírók vannak. Jöjjön el, kérem, a király és a szolgái is a te szolgáddal!”
25 A király azonban ezt mondta Absolonnak: „Ne, fiam! Azért mindannyian mégse menjünk, nehogy terhedre legyünk.” Még unszolására+ sem akart elmenni, hanem megáldotta+ őt.
26 Absolon végül így szólt: „Ha te nem, hát hadd jöjjön velünk, kérlek, Amnon fivérem.”+ A király erre ezt mondta neki: „Miért kellene veled mennie?”
27 De Absolon unszolni+ kezdte őt, így aztán elbocsátotta vele Amnont és a király valamennyi fiát.
28 Absolon akkor megparancsolta legényeinek: „Kérlek benneteket, ügyeljetek rá, hogy amikor Amnon szíve vidám lesz a bortól,+ és én azt mondom nektek: »Sújtsatok le Amnonra!«, akkor öljétek meg. Ne féljetek!+ Nemde én parancsoltam meg nektek? Legyetek erősek, és legyetek vitézek!”
29 Absolon legényei úgy is cselekedtek Amnonnal, ahogy Absolon parancsolta.+ Erre a király többi fia mind fölkelt, mindegyikük felült az öszvérére, és elmenekült.
30 Míg ők úton voltak, Dávid hírt kapott: „Absolon levágta a király minden fiát, és egy sem maradt meg közülük.”
31 A király erre fölkelt, megszaggatta a ruháit,+ lefeküdt a földre,+ és a szolgái is mind megszaggatott+ ruhában álltak mellette.
32 De Jonadáb+, Dávid fivérének, Simeahnak+ a fia megszólalt, és ezt mondta: „Ne gondolja az én uram, hogy az összes ifjút, a király fiait mind megölték, mert csak Amnon halt meg.+ Ez ugyanis Absolon parancsára történt, mint amit már attól a naptól fogva elhatározott+, hogy Amnon megalázta+ a nővérét+, Támárt.
33 Most tehát ne vegye szívére uram királyom ezt a beszédet: »A király minden fia meghalt«, mert csak Amnon halt meg.”
34 Közben Absolon elmenekült.+ Később az őrálló+ legény fölemelte a szemeit, és látta, hogy mögötte, íme, sokan jönnek az út felől a hegyoldalnál.
35 Akkor Jonadáb+ így szólt a királyhoz: „Íme, a király fiai megjöttek. Úgy történt, ahogy a szolgád mondta.”+
36 Alig fejezte be a szavait, íme, a király fiai bejöttek, felemelték a hangjukat, és sírtak. A király is, és az összes szolgája is nagy sírással sírt.
37 Absolon azonban elmenekült, hogy Talmaihoz+, Ammihud fiához, Gesúr királyához+ menjen. Dávid továbbra is gyászolta+ a fiát, minden napon.
38 Absolon elmenekült, és elment Gesúrba+. Három évig maradt ott.
39 Dávid király lelke végül már vágyott rá, hogy elmenjen Absolonhoz; mert megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt.
