2Mózes 16:1–36
16 Később elindultak Élimből,+ és Izrael fiainak egész közössége megérkezett Szin pusztájába+ — ami Élim és a Sínai között van — a második hónap tizenötödik napján, miután kijöttek Egyiptom földjéről.
2 És Izrael fiainak egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen a pusztában.+
3 Izrael fiai folyton ezt mondták nekik: „Bárcsak meghaltunk+ volna Jehova kezétől Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk,+ amikor jóllakásig ettünk kenyeret, mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet éhhalálba kergessétek!”+
4 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Íme, kenyeret hullatok nektek az egekből;+ a nép pedig menjen ki, és mindenki szedjen magának naponta,+ hogy próbára tegyem őket, vajon törvényem szerint járnak-e, vagy sem.+
5 A hatodik napon+ pedig készítsék el, amit bevisznek, és az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponta szedegetnek.”+
6 Mózes és Áron tehát ezt mondták Izrael minden fiának: „Estére megtudjátok, hogy Jehova hozott ki titeket Egyiptom földjéről.+
7 Reggel meglátjátok Jehova dicsőségét,+ mert meghallotta a ti zúgolódásotokat Jehova ellen. Hisz mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?”
8 Mózes így folytatta: „Jehova este húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta Jehova zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtok. Mert mik vagyunk mi? Zúgolódásotok nem ellenünk szól, hanem Jehova ellen.”+
9 Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd Izrael fiai egész közösségének: »Járuljatok Jehova elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!«”+
10 Amikor Áron beszélt Izrael fiainak egész közösségével, megfordultak arccal a puszta felé, és lám, Jehova dicsősége megjelent a felhőben.+
11 Majd Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek:
12 „Meghallottam Izrael fiainak a zúgolódását.+ Beszélj velük, és mondd el: »A két este között* húst fogtok enni, reggel pedig kenyeret jóllakásig;+ és meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.«”+
13 Úgy is lett: estére fürjek+ jöttek fel, és ellepték a tábort. Reggelre pedig harmatréteg vette körül a tábort.+
14 Idővel a harmatréteg fölszállt, és a puszta talaján finom szemcsés valami volt,+ finom, mint a zúzmara+ a földön.
15 Amikor Izrael fiai meglátták, egymást kérdezgették: „Mi ez?” Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: „Ezt a kenyeret adja Jehova nektek eledelül.+
16 Ez az a szó, melyet Jehova mondott parancsként: »Szedjetek belőle, mindenki annyit, amennyit megeszik! Fejenként egy ómert+ szedjetek a sátratokban lakók lélekszáma szerint!«”
17 Izrael fiai így is tettek; szedtek belőle, volt aki többet gyűjtött, volt aki kevesebbet.
18 De amikor megmérték ómerben, annak, aki többet gyűjtött, nem volt feleslege, és annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya.+ Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.
19 Mózes ekkor ezt mondta nekik: „Senki se hagyjon belőle reggelre.”+
20 De nem hallgattak Mózesre. Amikor hagytak belőle reggelre, tele lett féreggel, és bűzlött;+ Mózes ezért megharagudott rájuk.+
21 Így hát mindenki annyit szedett belőle reggelenként+, amennyit meg tudott enni, de amikor a nap felmelegedett, megolvadt.
22 A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek,+ személyenként két ómert. És a közösség valamennyi fejedelme Mózeshez ment, és jelentette.
23 Erre ő ezt mondta nekik: „Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap lesz a sabbat megtartása, szent sabbat Jehova tiszteletére.+ Amit meg tudtok sütni, süssétek meg, s amit meg tudtok főzni, főzzétek meg,+ a felesleget pedig mind tegyétek félre magatoknak, hogy maradjon reggelre.”
24 Ők félre is tették reggelre, ahogy Mózes parancsolta; és az nem büdösödött meg, és nem is lettek benne férgek.+
25 Mózes ekkor ezt mondta: „Egyétek meg ma, mert ma sabbat+ van Jehova tiszteletére. Ma nem találtok belőle a mezőn.
26 Hat napon át szedjétek, de a hetedik nap sabbat,+ akkor nem lesz.”
27 Ám a hetedik napon a nép közül néhányan kimentek szedni, de nem találtak semmit.
28 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Meddig nem vagytok még hajlandók megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?+
29 Vegyétek már tudomásul, hogy Jehova adta nektek a sabbatot.+ Ezért ad nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén!+ Senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon.”
30 És a nép kezdte megtartani a sabbatot a hetedik napon.+
31 Izrael háza „mannának” nevezte azt el; fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeslepényé.+
32 Mózes ekkor ezt mondta: „Ez az a szó, melyet Jehova mondott parancsként: »Töltsetek meg egy ómert vele, és tartsátok meg nemzedékeiteken át,+ hogy lássák, milyen kenyeret adtam nektek enni a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.«”+
33 Mózes ezért ezt mondta Áronnak: „Végy egy korsót, tégy bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeiteken át.”+
34 Amint parancsolta Jehova Mózesnek, Áron elhelyezte azt a Bizonyság+ előtt, hogy megmaradjon.
35 Izrael fiai negyven éven át ették a mannát,+ míg lakott földre nem értek.+ Mannát ettek, míg Kánaán földjének a határához nem értek.+
36 Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.
