2Királyok 9:1–37
9 És Elizeus próféta odahívott egyet a próféták fiai+ közül, majd ezt mondta neki: „Övezd fel derekadat,+ fogd a kezedbe ezt az olajoskorsót+, és menj el Rámót-Gileádba+.
2 Amikor odaérkezel, keresd meg ott Jéhut+, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj be, állítsd fel a testvérei közül, és vidd be a legbelső+ szobába.
3 Fogd az olajoskorsót, öntsd az olajat a fejére,+ és így szólj: »Ezt mondja Jehova: ,Felkenlek+ téged Izrael királyává.’«+ Aztán nyisd ki az ajtót, és fuss, ne várakozz!”
4 Útnak indult tehát a szolga, a próféta szolgája Rámót-Gileádba.
5 Amikor bement, íme, a hadsereg vezérei ott ültek. Akkor így szólt: „Beszédem volna veled,+ ó, vezér!” „Kivel mindnyájunk közül?” — kérdezte Jéhu. „Veled, ó, vezér!” — felelte.
6 Felkelt tehát Jéhu, és bement a házba, ő pedig fejére öntötte az olajat, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Felkenlek téged Jehova népének,+ Izraelnek királyává.+
7 Sújts le Ahábnak, uradnak a házára, és én bosszút állok+ szolgáimnak, a prófétáknak véréért és Jehova minden szolgájának véréért Jezabel kezén.+
8 Aháb egész házának vesznie kell. Ki fogok irtani Ahábtól+ minden falra vizelőt+ és minden magára hagyottat és értéktelent+ Izraelben.
9 Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak+, Nébát fiának a házát, és mint Baásának+, Ahija fiának a házát.
10 Jezabelt a kutyák eszik meg+ Jezréel földbirtokán, és nem lesz senki, aki eltemesse.«” Azzal kinyitotta az ajtót, és elfutott.+
11 Jéhu pedig kiment urának szolgáihoz, és azok így szóltak hozzá: „Minden rendben?+ Minek jött be hozzád ez a bolond?”+ De ő ezt mondta nekik: „Magatok is jól ismeritek ezt az embert és a beszédét.”
12 Ők azonban ezt mondták: „Nem úgy van az! Mondd csak el nekünk!” Akkor így szólt: „Ezt és ezt mondta nekem, így szólva: »Ezt mondja Jehova: ,Felkenlek téged Izrael királyává.’«”+
13 Erre mindegyikük sietve fogta a ruháját+, majd alája tették a puszta lépcsőkre. Megfújták a kürtöt,+ és ezt mondták: „Király lett Jéhu!”+
14 És Jéhu+, Nimsi+ fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt+ Jórám ellen.
Maga Jórám egész Izraellel Rámót-Gileádot+ őrizte Hazáel+, Szíria királya miatt.
15 Később Jórám+ király visszament, hogy Jezréelben+ felgyógyuljon a sebekből, amelyeket a szírek ejtettek rajta, amikor Hazáel ellen, Szíria királya ellen hadakozott.+
Jéhu pedig ezt mondta: „Ha lelketek egyetért,+ senkit se hagyjatok kimenekülni a városból, nehogy elmenjen, és hírt adjon Jezréelben.”
16 Akkor Jéhu szekérre szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám, és Aházia+, Júda királya is lement már, hogy megnézze Jórámot.
17 Az őr+ ott állt a tornyon+ Jezréelben+, és meglátta Jéhut, amint embereinek hullámzó tömegével közeledett, és rögtön így szólt: „Hullámzó tömeget látok!” Jórám erre ezt mondta: „Végy egy lovas katonát, küldd ki eléjük, és így szóljon: »Béke van-e?«”+
18 A lovas tehát elébe ment lovon, és ezt mondta: „Így szól a király: »Béke van-e?«” De Jéhu így felelt: „Mi közöd neked a »békéhez«?+ Kerülj mögém!”
Az őr+ ekkor jelentette: „A követ odaért hozzájuk, de nem tért vissza.”
19 Ő erre kiküldött egy második lovast is, az pedig, amikor elérte őket, ezt mondta: „Így szól a király: »Béke van-e?«” De Jéhu így felelt: „Mi közöd neked a »békéhez«?+ Kerülj mögém!”
20 Az őr ekkor jelentette: „Odaért hozzájuk, de nem tért vissza. A hajtás olyan, mint ahogy Nimsi+ unokája, Jéhu+ szokott hajtani; mert mint egy őrült, úgy hajt.”+
21 Jórám erre így szólt: „Fogass be!”+ Befogták tehát a harci szekerét, és kiment Jórám, Izrael királya, meg Aházia+, Júda királya, mindegyik a maga harci szekerén. Jéhu felé tartva végül a jezréeli Nábót+ földbirtokán találkoztak vele.
22 És történt, hogy Jórám meglátva Jéhut ezt mondta: „Béke van-e, Jéhu?” De ő így felelt: „Miféle béke+ lehetne addig, amíg javában folyik anyádnak, Jezabelnek+ a paráznasága és megannyi varázslása?”+
23 Jórám már fordult is kezével, hogy meneküljön, és így szólt Aháziához: „Cselszövés ez,+ Aházia!”
24 Jéhu akkor íjat ragadott kezébe,+ és meglőtte Jórámot a vállai között úgy, hogy a szívénél jött ki a nyíl. Ott rogyott össze a harci szekerében.+
25 Azután így szólt Bidkarhoz, a segédtisztjéhez+: „Fogd, és vesd őt a jezréeli Nábót földbirtokára,+ mert emlékezz: én és te fogatot hajtva mentünk az apja, Aháb után, és Jehova ezt a kijelentést+ tette ellene:
26 »,Bizony Nábót vérét+ és fiainak vérét+ láttam tegnap — ez Jehova kijelentése —, és megfizetek+ neked ezen a földbirtokon’ — ez Jehova kijelentése.« Most tehát fogd, és vesd őt a földbirtokra Jehova szava szerint.”+
27 Aházia+, Júda királya pedig látta ezt, és elmenekült a kerti ház+ útján. (Később Jéhu üldözőbe vette, és így szólt: „Őt is! Sújtsatok le rá!” Le is sújtottak rá a szekérben a Gúrba felvezető úton, amely Jibleámnál+ van. Ő aztán továbbmenekült Megiddóba+, és ott meghalt.+
28 Akkor a szolgái elvitték őt egy szekéren Jeruzsálembe, így eltemették ősatyái mellé a sírjába, Dávid városában+.
29 Jórámnak+, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Aházia+ Júda királya.)
30 Jéhu végül megérkezett Jezréelbe+, és Jezabel+ is hallott erről. Kifestette+ hát a szemeit feketével, felékesítette a fejét,+ és letekintett az ablakból.+
31 Jéhu bejött a kapun, Jezabel pedig így szólt: „Vajon jól ment-e Zimrinek+, ura gyilkosának?”
32 Ő erre felemelte tekintetét az ablakra, és ezt mondta: „Ki van velem? Ki?”+ Nyomban letekintett rá két-három udvari tisztviselő+.
33 Így szólt azért: „Dobjátok le!”+ Le is dobták, úgyhogy a vére a falra meg a lovakra fröccsent; és összetaposta+ őt.
34 Ezek után bement, evett és ivott, majd így szólt: „Kérem, legyen gondotok erre az átkozottra+, és temessétek el, hisz mégiscsak egy király leánya.”+
35 De amikor odamentek eltemetni, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait meg a kézfejeit.+
36 Miután visszatértek, és megmondták neki, ő így szólt: „Jehova szava ez, amelyet szolgája, a tisbei Illés által szólt,+ ezt mondva: »Jezréel földbirtokán a kutyák eszik meg Jezabel testét.+
37 És Jezabel holtteste bizony olyan lesz, mint a trágya+ a föld színén Jezréel földbirtokán; senki meg nem mondhatja: ,Ez Jezabel.’«”+
