2Királyok 4:1–44
4 Egy asszony a próféták fiainak+ feleségei közül pedig így kiáltott Elizeushoz: „Szolgád, az én férjem meghalt. Te is jól tudod, hogy szolgád mindig is félte+ Jehovát. Aztán eljött a hitelező+, hogy rabszolgául vegye magának mindkét gyermekemet.”
2 Elizeus akkor így szólt hozzá: „Mit tegyek érted?+ Mondd csak, mid van a házban?” Az asszony így felelt: „Semmije sincs a te szolgálóleányodnak a házban, csak egy csőrös korsó olajjal.”+
3 Erre ő ezt mondta: „Menj, kérj magadnak odakint edényeket minden szomszédodtól, üres edényeket, de ne keveset!
4 Aztán menj, zárd be az ajtót magad és a fiaid mögött, és tölts mindezekbe az edényekbe. A teli edényeket rakd félre.”
5 Az asszony akkor elment tőle.
Amikor bezárta az ajtót maga és a fiai mögött, azok odahordták neki az edényeket, ő meg töltögetett.+
6 És történt, hogy amikor megteltek az edények, odaszólt az egyik fiának: „Hozz ide nekem még egy edényt!”+ De az így felelt neki: „Nincs több edény.” Akkor az olaj elapadt.+
7 Elment hát az asszony, és elmondta az igaz Isten emberének, mire az így szólt: „Menj, add el az olajat, és fizesd meg az adósságodat.+ Te és a fiaid pedig éljetek abból, ami marad.”+
8 És történt egy napon, hogy Elizeusnak Sunem+ felé vitt az útja, ahol is volt egy előkelő asszony, és ez marasztalta+ őt, hogy egyen kenyeret. Így aztán valahányszor arra járt, betért oda kenyeret enni.
9 Egyszer aztán így szólt az asszony a férjéhez:+ „Íme, jól tudom, hogy Isten szent embere+ az, aki felénk szokott járni.
10 Kérlek, készítsünk neki egy kis tetőszobát+ a falhoz, és tegyünk neki oda ágyat, asztalt, széket és lámpatartót+. Amikor csak bejön hozzánk, félrevonulhat oda.”+
11 Történt pedig egy napon, hogy ő szokása szerint betért oda, majd félrevonult a tetőszobába, és ott lefeküdt.
12 Akkor így szólt Géházihoz+, a szolgájához: „Hívd ide ezt a sunemi+ asszonyt!” Az már hívta is, hogy elébe álljon az asszony.
13 Azután így szólt a szolgájához: „Kérlek, mondd meg neki: »Íme, fáradoztál értünk mindezen fáradsággal.+ Mit lehetne tenni érted?+ Van-e valami, amiről beszélni kellene a királlyal+ vagy a hadsereg vezérével+ az érdekedben?«” Az asszony így felelt: „Népem között lakom én.”+
14 „Hát akkor mit lehetne tenni érte?” — kérdezte. Géházi így válaszolt: „Annyi bizonyos, hogy fia nincsen neki,+ és a férje már öreg.”
15 Erre rögtön ezt mondta: „Hívd ide!” Odahívta hát, és az asszony megállt a bejáratnál.
16 Akkor így szólt: „Jövőre, ugyanebben az időben fiút fogsz magadhoz ölelni.”+ De ő ezt mondta: „Ne, uram, ó, igaz Isten embere! Ne szólj hazugságot szolgálóleányod felől!”
17 Az asszony azonban teherbe esett, és fiút szült+ a meghatározott időben, a következő évben, úgy, ahogy megmondta neki Elizeus.+
18 A gyermek pedig növekedett, és egy nap az történt, hogy szokása szerint kiment az apjához az aratók+ közé.
19 Ezt mondogatta az apjának: „A fejem! Jaj, a fejem!”+ Az végül így szólt a szolgához: „Vidd el az anyjához.”+
20 Elvitte hát, és odavitte az anyjához. A fiú ott ült annak térdén délig, míg végül meghalt.+
21 Az asszony ezután fölment, lefektette őt az igaz Isten emberének+ ágyára+, rázárta az ajtót, és kiment.
22 Akkor hívta a férjét, és ezt mondta: „Küldd el hozzám, kérlek, az egyik szolgát, és az egyik szamárkancát, hadd siessek el az igaz Isten emberéhez, aztán visszajövök.”+
23 De az így szólt: „Miért ma mész hozzá? Nincs újhold+, sem sabbat.” Ő azonban ezt mondta: „Jó ez így.”
24 Megnyergelte tehát a szamárkancát+, és így szólt a szolgájához: „Hajtsd, és gyerünk! Ne fogd vissza a nyargalást miattam, hacsak nem mondom neked.”
25 Elment hát, és eljutott az igaz Isten emberéhez a Kármel-hegyre. És történt, hogy amikor az igaz Isten embere meglátta őt távolról, rögtön így szólt Géházihoz, a szolgájához:+ „Nézd, a sunemi asszony van ott.
26 Most tehát fuss elébe, kérlek, és így szólj hozzá: »Jól vagy-e? Jól van-e a férjed? Jól van-e a gyermek?«” Az asszony erre ezt mondta: „Jól.”
27 Amikor aztán odaért az igaz Isten emberéhez a hegyre, nyomban megragadta őt lábainál.+ Géházi akkor odament, hogy félretolja,+ de az igaz Isten embere+ ezt mondta: „Hagyd békén,+ mert megkeseredett+ benne a lelke; Jehova ezt elrejtette+ előlem, és nem adta tudtomra.”
28 Az asszony most így szólt: „Hát kértem én fiút uram által? Nem mondtam-e: »Ne ébressz bennem hamis reményeket!«”+
29 Ő erre mindjárt ezt mondta Géházinak:+ „Övezd fel derekadat,+ fogd a kezedbe botomat,+ és menj. Ha találkozol valakivel, ne üdvözöld;+ ha téged üdvözöl valaki, ne válaszolj neki. Tedd a botomat a fiú arcára.”+
30 A fiú anyja akkor ezt mondta: „Él Jehova,+ és él a te lelked,+ hogy nem hagylak itt téged!”+ Ő azért felkelt, és elment az asszonnyal.
31 Géházi elment előttük, és a botot a fiú arcára tette, de az nem adott hangot, és nem is figyelt.+ Ő tehát visszament Elizeus elé, és megmondta neki: „Nem ébredt fel a fiú.”+
32 Elizeus végül megérkezett a házba, és íme, a fiú holtan feküdt az ágyán.+
33 Akkor bement, bezárta kettejük mögött az ajtót,+ és imádkozni kezdett Jehovához.+
34 Végül felment az ágyra, és ráfeküdt a gyermekre.+ Száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére tette, és ráborult. A gyermek teste erre lassanként felmelegedett.
35 Ő akkor ismét járkálni kezdett a házban, egyszer erre, másszor arra, majd felment az ágyra, és ráborult. A fiú pedig tüsszentett hétszer, aztán felnyitotta szemét a fiú.+
36 Ő erre szólította Géházit, és ezt mondta: „Hívd ide ezt a sunemi+ asszonyt.” Oda is hívta, és az bement hozzá. Ő így szólt: „Vedd fel a fiadat.”+
37 Az asszony tehát bement, a lábához esett, földig meghajolt előtte,+ majd felvette a fiát, és kiment.+
38 Elizeus pedig visszatért Gilgálba+, és éhínség+ volt akkor azon a földön. Amikor a próféták fiai+ ott ültek előtte,+ idővel így szólt a szolgájához:+ „Tedd fel a nagy főzőfazekat, és főzzél főzeléket a próféták fiainak.”+
39 Egyikük tehát kiment a mezőre mályvát+ szedni. Vadindát talált, és tele szedte róla a ruháját vadtökkel, aztán ment, és belevagdalta a fazékba. Nem tudták ugyanis, hogy mi az.
40 Később kitálalták az embereknek, hogy egyenek. És történt, hogy amint belekóstoltak a főzelékbe, felkiáltottak, ezt mondva: „Halál van a fazékban,+ ó, igaz Isten embere!”+ És nem bírtak enni.
41 Ő erre ezt mondta: „Akkor hozzatok lisztet!” Miután beleszórta a fazékba, így szólt: „Tálald ki az embereknek, hogy egyenek.” És nem volt semmi ártalmas a fazékban.+
42 Jött pedig egy ember Baál-Sálisából+, és kenyeret hozott+ az igaz Isten emberének az első beérett termésből,+ húsz árpakenyeret,+ meg új gabonát a kenyereszsákjában. Ő így szólt: „Add oda az embereknek, hadd egyenek!”+
43 A szolgája azonban ezt mondta: „Hogyan tegyem ezt száz ember elé?”+ Erre így szólt: „Add oda az embereknek, hadd egyenek, mert ezt mondja Jehova: »Esznek, és még marad is.«”+
44 Akkor eléjük tette, azok pedig ettek, és még maradt is, Jehova szava szerint.+
