2Királyok 22:1–20
22 Nyolcéves volt Jósiás+, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a Bockátból+ való Adája leánya volt, Jedidának hívták.
2 Jósiás azt tette, ami helyes Jehova szemében,+ és mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt.+ Nem tért el sem jobbra, sem balra.+
3 És történt Jósiás király tizennyolcadik évében, hogy a király elküldte Sáfánt+, Mesullám fiának, Acáliának a fiát, a titkárt Jehova házába, ezt mondva:
4 „Menj fel Hilkija+ főpaphoz+, ő pedig készítse össze a Jehova házába+ hozott pénzt+, amit az ajtónállók+ gyűjtöttek a néptől.
5 És adják azt a Jehova házába kinevezett munkavégzők kezébe,+ hogy odaadhassák azoknak a munkavégzőknek, akik Jehova házában vannak, hogy kijavítsák a ház rongálódásait,+
6 a mestereknek, az építőknek, a kőműveseknek, és arra, hogy épületfát és faragott követ vegyenek a ház kijavításához.+
7 De nem kell elszámoltatni a pénzzel azokat, akiknek a kezébe adják,+ mert hűséggel+ dolgoznak.”
8 Később Hilkija+ főpap így szólt Sáfánhoz+, a titkárhoz:+ „Megtaláltam a törvény könyvét+ Jehova házában.” Hilkija oda is adta a könyvet Sáfánnak, az pedig olvasni kezdte.
9 Sáfán, a titkár ezután bement a királyhoz. Jelentést tett a királynak, ezt mondva: „Szolgáid kiöntötték a pénzt, ami a házban találtatott, és odaadják a Jehova házába kinevezett munkavégzők kezébe.”+
10 Akkor Sáfán, a titkár elmondta a királynak: „Van egy könyv+, amelyet Hilkija pap adott nekem.” És Sáfán olvasni kezdte azt a király előtt.
11 Történt pedig, hogy amint a király meghallotta a törvény könyvének szavait, megszaggatta a ruháit.+
12 A király ekkor megparancsolta Hilkija papnak és Ahikámnak+, Sáfán fiának, meg Akbórnak, Mikája fiának, és Sáfánnak, a titkárnak, továbbá Asájának+, a király szolgájának:
13 „Menjetek, kérdezzétek meg+ Jehovát értem és a népért és egész Júdáért a megtalált könyv szavai felől, mert nagy Jehova dühe,+ amely lángra lobbant ellenünk amiatt, hogy ősatyáink+ nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben aszerint cselekedtek volna, ami meg van írva velünk kapcsolatban.”+
14 El is ment Hilkija pap meg Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda prófétanőhöz+, aki annak a Sallumnak volt a felesége, aki a ruhákra felügyelt;+ ez Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek hát vele,+
15 ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene:+ »Mondjátok meg annak a férfinak, aki hozzám küldött benneteket:
16 ,Így szól Jehova: „Íme, veszedelmet hozok+ erre a helyre és lakóira,+ igen, annak a könyvnek minden szavát,+ amelyet Júda királya elolvasott,+
17 mert elhagytak engem, és más isteneknek kezdtek áldozati füstöt füstölögtetni,+ hogy bosszantsanak kezük minden művével;+ és lángra lobbant dühöm ez ellen a hely ellen, és nem fog kialudni.”’«+
18 Júda királyához pedig, aki azért küld benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: »Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: ,Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,+
19 mivel szíved+ lágy volt, úgyhogy megaláztad+ magad Jehova előtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki ez ellen a hely ellen és lakói ellen, hogy döbbenet tárgyává és átokká lesz,+ aztán megszaggattad+ ruháidat, és sírva fakadtál előttem, én is meghallgattalak — ez Jehova kijelentése.+ —
20 Ezért íme, ősatyáidhoz gyűjtelek,+ és békében kerülsz temetőhelyedre,+ és nem látják meg szemeid mindazt a veszedelmet, amelyet elhozok erre a helyre.’«” Ezek után megvitték a választ a királynak.
