1Sámuel 3:1–21
3 A gyermek Sámuel ez idő alatt Jehovának szolgált+ Éli előtt. Azokban a napokban+ ritkán jött szózat Jehovától+. Nem volt látomás+, amely széles körben elterjedt volna.
2 Történt pedig egy napon, hogy Éli épp a helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett,+ és nem látott.
3 Isten lámpáját még nem oltották ki, és Sámuel Jehova templomában+ feküdt, ott, ahol Isten ládája volt.
4 Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt mondta: „Itt vagyok.”+
5 El is futott Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak. Feküdj vissza.” Elment hát, és lefeküdt.
6 Jehova pedig ismét szólította: „Sámuel!”+ Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert bizony szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak, fiam+. Feküdj vissza.”
7 (Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem jelentetett ki neki Jehova szava.)+
8 Jehova ezért harmadszor is szólította: „Sámuel!” Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert biztosan szólítottál.”
Éli ekkor megértette, hogy Jehova szólította a fiút.
9 Ezért így szólt Éli Sámuelhez: „Menj, feküdj le, és ha szólítana téged, akkor ezt mondd: »Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.«” Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.
10 Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is: „Sámuel, Sámuel!” Sámuel erre ezt mondta: „Szólj, mert figyel a te szolgád.”+
11 Jehova ezután így szólt Sámuelhez: „Íme, olyat teszek+ Izraelben, amit ha meghall valaki, megcsendül bele mindkét füle.+
12 Azon a napon végrehajtom Élin mindazt, amit a házáról mondtam, elejétől végéig.+
13 Te pedig mondd meg neki, hogy időtlen időkre megítélem a házát+ a vétek miatt, amelyről tudott,+ hiszen a fiai az Istent átkozzák,+ de ő nem dorgálta meg őket.+
14 Ezért megesküdtem Éli házának, hogy a büntetés alól, amely Éli házának a vétkéért jár, nem ment fel sem áldozat, sem felajánlás, időtlen időkig.”+
15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit.+ És Sámuel nem mert beszélni Élinek a jelenésről.+
16 Éli azonban szólította Sámuelt, és ezt mondta: „Sámuel, fiam!” Ő erre így szólt: „Itt vagyok.”
17 Éli így folytatta: „Milyen szózatot intézett hozzád? Kérlek, ne titkold el előlem.+ Úgy bánjon veled Isten, sőt még rosszabbul,+ ha eltitkolsz előlem egy szót is mindazon szavakból, amelyeket hozzád intézett!”
18 Sámuel tehát az utolsó szóig mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt: „Jehova az. Tegye meg, ami jónak látszik szemében.”+
19 Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt.+ Semmit sem engedett a földre hullani szavaiból.+
20 Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig,+ hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen.+
21 És Jehova újra megjelent+ Silóban, mert Jehova kinyilatkoztatta magát Sámuelnek Silóban Jehova szava által.+
