1Sámuel 27:1–12
27 Dávid azonban ezt mondta szívében: „Egy nap mégiscsak elsöpör Saul keze. Nem tehetek jobbat, mint hogy elmenekülök+ a filiszteusok+ földjére. Saul majd lemond róla, hogy tovább keressen Izrael egész területén,+ és így megmenekülök a kezéből.”
2 Dávid tehát fölkerekedett, és átment a vele levő hatszáz emberrel+ Ákishoz+, Máok fiához, Gát királyához.
3 És Dávid Ákisnál maradt Gátban; ő meg az emberei, ki-ki a háznépével+, Dávid és két felesége, a jezréeli Ahinoám+ és a kármeli Abigail+, Nábál felesége.
4 Idővel hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, így aztán nem kereste többé.+
5 Dávid akkor így szólt Ákishoz: „Ha ugyan kegyet találtam szemedben, adjanak helyet nekem valamelyik vidéki városban, hadd lakjam ott. Miért lakjon a te szolgád veled együtt a királyi városban?”
6 Ákis tehát neki adta azon a napon Ciklágot+. Ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mind a mai napig.
7 Azok a napok pedig, amelyeken Dávid a filiszteusok vidékén lakott, egy évet és négy hónapot tettek ki.+
8 Dávid akkoriban fölment az embereivel, hogy rajtaüssenek a gesúriakon+, a girzitákon és az amálekitákon+; mert ezek laktak azon a földön, amely Telámtól+ egészen Súrig+, és lefelé Egyiptom földjéig terjedt.
9 Dávid megverte azt a földet, és nem hagyott életben sem férfit, sem nőt;+ elvitt nyájakat, csordákat, szamarakat, tevéket és ruhákat, aztán visszatért, és elment Ákishoz.
10 Ákis akkor így szólt: „Merre portyáztatok ma?” Dávid erre ezt mondta:+ „Júda déli vidékén,+ a jerahméeliták+ déli vidékén és a keniták+ déli vidékén.”
11 Sem férfit, sem nőt nem hagyott életben Dávid, hogy Gátba vitte volna őket, mert ezt mondta: „Nehogy megjelentsék rólunk: »Így cselekedett Dávid.«”+ (És így járt el mindazokon a napokon, amelyeken a filiszteusok vidékén tartózkodott.)
12 Hitt+ is Ákis Dávidnak, és ezt mondta magában: „Bizony bűzössé lett ő a népe, Izrael körében.+ Az én szolgám lesz időtlen időkig.”
