1Mózes 43:1–34
43 És az éhínség súlyos volt az országban.+
2 Amikor fölélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak,+ az apjuk ezt mondta nekik: „Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk egy kevés élelmet.”+
3 Júda+ ekkor ezt mondta neki: „Az a férfi szigorúan figyelmeztetett minket: »Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nincs az öcsétek!«+
4 Ha elküldöd velünk az öcsénket,+ akkor készek vagyunk lemenni, és veszünk neked élelmet.
5 De ha őt nem küldöd, mi nem megyünk le, mert az a férfi megmondta nekünk: »Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nincs az öcsétek!«”+
6 Izrael+ így kiáltott: „Miért ártottatok nekem, elmondva annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?”
7 Erre ők így feleltek: „A férfi kérdezősködött felőlünk és a rokonaink felől, megkérdezve: »Él még az apátok?+ Van még testvéretek?«, és mi elmondtunk neki mindent, ahogy van.+ Honnan tudhattuk volna, hogy azt fogja mondani: »Hozzátok el az öcséteket!«”+
8 Júda végül ezt mondta Izraelnek, az apjának: „Küldd el velem a fiút,+ hogy felkeljünk és elmenjünk, s hogy életben maradhassunk, és ne haljunk meg+ sem mi, sem te, sem kisgyermekeink.+
9 Én kezeskedem érte.+ Az én kezemből kérd őt számon.+ Ha nem hozom őt vissza hozzád, és nem állítom eléd, akkor legyek minden időben bűnös előtted.
10 Ha nem késlekedtünk volna, akkor mostanra már kétszer is megjárjuk az utat.”+
11 Izrael, az apjuk ekkor ezt mondta nekik: „Ha így áll a helyzet,+ tegyétek a következőket: Rakjatok a föld legjobb terméseiből az edényeitekbe, és vigyétek el ajándékba+ annak a férfinak: egy kis balzsamot+, egy kis mézet+, ladanumot és gyantás kérget,+ pisztáciát és mandulát+.
12 És kétszer annyi pénzt vigyetek kezetekben; sőt vigyétek vissza azt a pénzt is kezetekben, amit a zsákotok szájába visszatettek.+ Talán tévedés volt.+
13 Aztán fogjátok a testvéreteket, keljetek fel, és menjetek vissza ahhoz az emberhez.
14 Bárcsak megadná a mindenható Isten, hogy megszánjon titeket az az ember,+ és szabadon bocsássa másik testvéreteket és Benjámint! De ha el kell veszítenem gyermekeimet, hát elveszítem!”+
15 Vették hát a férfiak az ajándékot, és a pénz kétszeresét vitték magukkal, valamint Benjámint. És felkeltek, útnak indultak Egyiptomba, majd József elé álltak.+
16 Amikor József meglátta velük Benjámint, azon nyomban szólt a háza fölé rendelt férfinak: „Hozd ezeket a férfiakat a házamba, vágj le állatokat, és készítsd el azokat,+ mert ezek a férfiak velem esznek délben!”
17 A férfi rögtön úgy is tett, amint József mondta,+ és elvitte ezeket a férfiakat József házába.
18 Ám elfogta őket a félelem, amiért József házába vitték őket,+ és ezt mondták: „A miatt a pénz miatt hoztak minket ide, ami visszakerült korábban a zsákjainkba, hogy nekünk rontsanak, ránk támadjanak, és rabszolgává tegyenek minket a szamarainkkal együtt!”+
19 Ezért odamentek a József háza fölé rendelt férfihoz, és beszéltek vele a ház bejáratánál,
20 ezt mondva: „Bocsásson meg, uram! Már egyszer jártunk itt, hogy élelmet vásároljunk.+
21 De amikor a szálláshelyünkre+ értünk, és kinyitottuk zsákjainkat, ott volt mindegyikünk zsákjának a szájában a pénzünk teljes összegében. Most tehát vissza szeretnénk ezt adni a saját kezünkkel.+
22 Még több pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki helyezte zsákjainkba a pénzünket.”+
23 Az ekkor ezt mondta: „Minden rendben, ne féljetek.+ A ti Istenetek, a ti atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba.+ A ti pénzetek először hozzám került.” Azután kihozta hozzájuk Simeont.+
24 Majd a férfi bevitte őket József házába, és vizet adott nekik, hogy megmoshassák lábukat,+ és takarmányt adott a szamaraiknak.+
25 Ők pedig előkészítették az ajándékot+, mire József délben megjött, mert hallották, hogy majd ott esznek kenyeret.+
26 Amikor József bement a házba, akkor bevitték neki a kezükben lévő ajándékot a házba, és földre borultak előtte.+
27 József ezután kérdezősködött hogylétük felől:+ „Jól van az édesapátok, az az idős ember, akiről beszéltetek? Még életben van?”+
28 Erre ők így feleltek: „Szolgád, a mi apánk jól van. Még él.” Utána meghajoltak és leborultak.+
29 Amikor felemelte szemét, és meglátta Benjámint, az öccsét, anyjának a fiát,+ ezt kérdezte: „Ő a legfiatalabb öcsétek, akiről beszéltetek?”+ Majd ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét,+ fiam.”
30 József ekkor elsietett, mert megindult a legbensőbb érzéseiben öccse iránt,+ ezért helyet keresett, ahol sírhat; bevonult hát egy belső szobába, és ott kisírta magát.+
31 Utána megmosta arcát, kiment, és uralkodva magán+ ezt mondta: „Tálaljátok az ételt!”+
32 És külön tálaltak neki, és külön azoknak is, és az egyiptomiaknak is, akik vele ettek; ugyanis az egyiptomiak nem ehettek együtt a héberekkel, mert az utálatos az egyiptomiaknak.+
33 Leültették őket eléje, az elsőszülöttet az elsőszülöttségi jog szerint,+ a legkisebbet pedig a legkisebbnek járó szerint, és azok csodálkozva néztek egymásra.
34 És maga elől küldte nekik az adagjukat, de Benjáminnak ötször akkora adagot adott, mint a többieknek.+ Ők pedig vele együtt lakmároztak és ittak megelégedésig.+

