1Mózes 39:1–23
39 Józsefet pedig levitték Egyiptomba,+ és Potifár+, a fáraó udvari tisztviselője, a testőrök parancsnoka, egy egyiptomi vette meg az ismáeliták+ kezéből, akik őt odavitték.
2 Jehova azonban Józseffel volt, s ezért az sikeres ember lett,+ és egyiptomi ura házának az élére került.
3 Az ura pedig látta, hogy Jehova vele van, és hogy amihez csak hozzáfog, Jehova mindent sikeressé tesz a kezében.
4 És József kegyet talált az ura szemében, és szüntelen a szolgálatára volt, ezért az ura kinevezte házának az élére,+ és mindenét a kezébe adta.
5 És attól fogva, hogy kinevezte házának az élére, és mindent rábízott, amije csak volt, Jehova megáldotta az egyiptominak a házát József miatt, és Jehova áldása volt mindenen, ami a házában és a szántóföldjén volt.+
6 Az végül mindenét József kezére bízta,+ és nem törődött mellette semmivel, csak a kenyérrel, amit megevett. Mindemellett József jó alakú és szép arcú lett.
7 Ezek után történt, hogy szemet vetett+ Józsefre urának a felesége, és ezt mondta: „Hálj velem!”+
8 De ő ezt visszautasította,+ és ezt mondta az ura feleségének: „Íme, az én uram nem törődik azzal, hogy mit teszek a házában, és a kezembe adta mindenét.+
9 Senki sem nagyobb a házban nálam, és ő semmit sem tagadott meg tőlem, csak téged, mivel a felesége vagy.+ Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?”+
10 Az asszony pedig nap mint nap mondogatta ezt Józsefnek, de az sosem hallgatott rá, hogy vele háljon, vagy hogy nála időzzön.+
11 De történt egy nap, hogy mint más napokon is, bement a házba, hogy teendőit végezze, és a háznép közül nem volt senki sem a házban.+
12 Az asszony ekkor megragadta a ruhájánál fogva,+ és ezt mondta: „Hálj velem!”+ De ő otthagyta ruháját a kezében, elmenekült és kiment.+
13 Amikor az asszony látta, hogy a kezében hagyta a ruháját, és kimenekült,
14 kiabálni kezdett háznépe embereinek, és ezt mondta: „Nézzétek, egy férfit, egy hébert hozott hozzánk, hogy nevetségessé legyünk! És az bejött hozzám, hogy velem háljon, de én kiabálni kezdtem torkom szakadtából.+
15 És amikor hallotta, hogy felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, itt hagyta nálam a ruháját, elmenekült és kiment.”
16 Utána maga mellett tartotta József ruháját, míg haza nem ért az ura.+
17 Akkor ily szavakkal szólt hozzá: „A héber szolga, akit idehoztál hozzánk, bejött hozzám, hogy nevetségessé tegyen.
18 De amikor felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kiszaladt.”+
19 Amikor az ura meghallotta felesége szavait, aki ezt mondta neki: „Ezt meg ezt tette velem a szolgád”, haragra gerjedt.+
20 Ezért fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték, és József ott maradt a börtönben.+
21 Jehova azonban Józseffel maradt, és szerető-kedvességet mutatott iránta azáltal, hogy József kegyet talált a börtönparancsnok szemében.+
22 A börtönparancsnok ezért József kezére bízta az összes rabot, aki a börtönben volt; és ő végeztetett el minden munkát azokkal, akik ott dolgoztak.+
23 A börtönparancsnok semminek nem nézett utána, ami a kezére volt bízva, mivel Jehova Józseffel volt, és amihez csak hozzáfogott, Jehova sikeressé tette.+
