1Mózes 29:1–35
29 Jákob ezután elindult, és folytatta útját a keleten lakók+ földje felé.
2 Körülnézett, és látta, hogy a mezőn van egy kút, és három juhnyáj heverészik mellette, ugyanis abból a kútból itatták a nyájakat+; és egy nagy kő volt a kút+ száján.
3 Amikor minden nyájat odatereltek, akkor gördítették el a követ a kút szájáról, és itatták meg a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára.
4 Jákob megkérdezte tőlük: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” Mire ők így feleltek: „Háránból+ valók vagyunk.”
5 Ő ekkor így szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt+, Náhornak+ az unokáját?” Mire ők így feleltek: „Ismerjük.”
6 Erre megkérdezte tőlük: „Jól megy sora?”+ Ők így feleltek: „Igen, jól. Épp ott jön Ráhel+, a lánya a juhokkal+!”
7 Jákob így folytatta: „Még az egész nap hátravan. Nem most van itt az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, s utána menjetek, legeltessetek.”+
8 Erre ők így feleltek: „Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”
9 Jákob még beszélt velük, amikor megjött Ráhel+ az apja juhaival, ugyanis pásztorleány volt.+
10 Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja fivérének a lányát, valamint Lábánnak, az ő anyja fivérének a juhait, Jákob rögtön odament, és elgördítette a követ a kút szájáról, s megitatta Lábánnak, az ő anyja fivérének a juhait.+
11 Jákob azután megcsókolta+ Ráhelt, és hangos sírásra+ fakadt.
12 Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő testvére*+ az apjának, s hogy ő Rebekának a fia. A leány ekkor szaladt, és elmondta ezt az apjának.+
13 Lábán amint meghallotta a hírt Jákobról, nővérének a fiáról, elébe futott.+ Megölelte, megcsókolta,+ és bevitte a házába. Ő pedig elmondott mindent Lábánnak.
14 Lábán utána ezt mondta neki: „Te bizony az én csontom és testem vagy.”+ És nála lakott Jákob egy teljes hónapig.
15 Lábán utána ezt mondta Jákobnak: „Hát nem a testvérem+ vagy, s te mégis ingyen szolgálsz nekem?+ Mondd meg, mi legyen a béred?”+
16 Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának+ hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek.
17 Lea szeme nem csillogott, Ráhel+ viszont szép termetű és szép arcú volt.+
18 Jákob szerelmes volt Ráhelbe, ezért ezt mondta: „Kész vagyok hét évet szolgálni Ráhelért, a kisebbik lányodért.”+
19 Lábán erre ezt mondta: „Jobb, ha hozzád adom, mintha más férfihoz adnám.+ Maradj nálam!”
20 És Jákob hét évet szolgált Ráhelért,+ bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt.+
21 Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: „Add hozzám feleségemet, mert leteltek napjaim, hadd háljak vele.”+
22 Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett.+
23 Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy vele háljon.
24 Ezenkívül Lábán a szolgálóleányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul.+
25 Másnap reggel kiderült: íme ez Lea! Jákob ezért ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?”+
26 Lábán erre így felelt: „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt.
27 Ünnepeld+ végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is a szolgálatért, mellyel majd nálam szolgálsz még hét évet.”+
28 Jákob így is tett, végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a lányát.
29 Ezenkívül Lábán a szolgálóleányát, Bilhát+ odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul.
30 Jákob pedig együtt hált Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát.+ Így még hét évet szolgált Lábánnál.+
31 Amikor Jehova látta, hogy Leát gyűlölik, megnyitotta a méhét,+ Ráhel azonban meddő maradt.+
32 És Lea teherbe esett, fiút szült, és Rúbennek+ nevezte el, mert azt mondta: „Ez azért van, mert Jehova meglátta nyomorúságomat,+ és most már szeretni fog a férjem.”
33 Újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: „Ez azért van, mert Jehova meghallotta,+ hogy gyűlölt voltam, azért adta nekem ezt is.” Ezért Simeonnak+ nevezte el.
34 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek+ nevezte el.
35 Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már dicsőítem Jehovát.” Ezért Júdának+ nevezte el. Utána nem szült egy ideig.
Lábjegyzetek
^ „Testvére”, de valójában az „unokaöccse”.
