Énekek éneke 1:1–17
1 Az énekek éneke+ Salamontól+:
2 „Csókoljon meg engem szájának csókjaival!+ Hiszen kedveskedéseid jobbak a bornál.+
3 Jó illatúak olajaid+, s neved olyan, mint a kiöntött olaj.+ Ezért szeretnek téged a leányok.
4 Vonj magad után,+ fussunk! A király bevitt engem belső szobáiba!+ Örüljünk és örvendezzünk neked, s idézzük fel kedveskedéseidet, inkább, mint a bort.+ Méltán szeretnek téged.+
5 Fekete lány vagyok, de szép, ó, Jeruzsálem leányai,+ olyan, mint Kédár+ sátrai, s mégis, mint Salamon sátorlapjai+.
6 Ne nézzetek engem azért, mert bőröm sötét, mert a nap rám tekintett. Anyám fiai megharagudtak rám; a szőlők őrizőjévé tettek, noha a magam szőlejét+ nem őriztem.
7 Ó, mondd meg nekem te, akit lelkem szeret:+ merre pásztorkodsz,+ hol delelteted nyájadat? Miért lennék olyan, mint a gyászba öltözött asszony a társaid nyájai között?”
8 „Ha te nem tudod ezt, ó, asszonyok legszebbje,+ indulj el a nyáj nyomdokán, és legeltesd kecskegidáidat a pásztorok hajlékainál.”
9 „Paripámhoz hasonlítlak téged,+ mely a fáraó szekerei előtt jár, ó, rózsám+!
10 Szépek orcáid a hajfonataid között, és nyakad a gyöngysortól övezve.+
11 Aranykarikákat készítünk neked+ ezüstszegekkel.”
12 „Míg a király az ő kerek asztalánál ül, illatát árasztja+ az én nárdusom+.
13 Mirhazsákocska+ nekem az én kedvesem; kebleim+ között fog pihenni éjjel.
14 Mint a hennafürt+ Én-Gedi+ szőlőiben, olyan nekem az én kedvesem.”
15 „Mily szép vagy, rózsám,+ bizony, szép! Szemeid galambszemek.”+
16 „Mily szép vagy,+ kedvesem, mily elragadó! Fekhelyünk+ is lombokból van.
17 Fenséges házunk szálfái cédrusok+, gerendáink borókafenyők.
