Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Térj vissza Jehovához!

 HARMADIK RÉSZ

Érzelmi sebek – Ha okunk van a panaszra

Érzelmi sebek – Ha okunk van a panaszra

„Egy testvérnő alaptalanul megvádolt, hogy pénzt loptam tőle. A gyülekezetben többen is hallottak erről, és kezdtek egyikünk vagy másikunk oldalára állni. A testvérnő később megtudott valamit, ami tisztázott engem. Bár bocsánatot kért, legbelül úgy éreztem, soha nem fogom tudni megbocsátani neki azt, amin keresztülmentem” (Linda).

LINDÁT nagyon megbántotta az egyik hittársa. Át tudod érezni a fájdalmát? Sajnos némelyeket annyira felzaklatott mások viselkedése, hogy az még a Jehovának végzett szolgálatukra is hatással volt. Valami hasonló történt veled is?

Képes bárki is „elválasztani minket az Isten szeretetétől”?

Teljesen érthető, ha nagyon nehéznek találjuk, hogy megbocsássunk egy hittársunknak, aki fájdalmat okozott nekünk. A keresztényeknek szeretniük kell egymást (János 13:34, 35). És ha pont egy hittársunk bánt igazságtalanul velünk, akkor nem csoda, ha a csalódottság és fájdalom miatt le vagyunk sújtva (Zsoltárok 55:12).

A Biblia nyíltan elismeri, hogy időnként előfordul, hogy egy kereszténynek „panaszra van oka” a másik ellen (Kolosszé 3:13). Ám ha mi vagyunk érintettek egy ilyen helyzetben, lehet, hogy nehéznek találjuk, hogy megküzdjünk vele. Mi segíthet? Vizsgáljunk meg három bibliai alapelvet.

Égi Atyánk mindenről tud. Jehova mindent lát, még azt is, ha igazságtalanság ér minket, és szenvedünk miatta (Héberek 4:13). Mi több, Jehova átérzi a fájdalmunkat (Ézsaiás 63:9). Sohasem engedi, hogy valamilyen „nyomorúság vagy szorult helyzet” vagy bármi más – akár az egyik szolgája –, elválasszon minket a szeretetétől (Róma 8:35, 38, 39). Éppen ezért mi sem engedhetjük meg, hogy bármi vagy bárki elválasszon minket Jehovától.

A megbocsátás nem jelenti azt, hogy szemet hunyunk a vétek felett. Amikor megbocsátunk valakinek, aki fájdalmat okozott nekünk, az nem azt jelenti, hogy lekicsinyeljük a vétkét, mentségeket keresünk a tettére, vagy szemet hunyunk felette. Jehova sohasem helyesli a bűnt, de kész megbocsátani, ha valaki megbánta a történteket (Zsoltárok 103:12, 13; Habakuk 1:13). Amikor Jehova arra ösztönöz, hogy bocsássunk meg másoknak, valójában azt kéri, hogy kövessük a példáját. Ő „nem neheztel időtlen időkig” (Zsoltárok 103:9; Máté 6:14).

Ha nem neheztelünk másokra, magunknak teszünk jót. Miért van ez így? Tegyük fel, hogy felemelsz egy követ, mely nem nyom többet 1-2 kilogrammnál, és kinyújtott kézzel tartod. Valószínűleg nem esne nehezedre így tartani egy rövid ideig. De mi történne, ha viszonylag hosszú ideig próbálnád ezt tenni? Meddig bírnád? Néhány percig? Egy óráig? Vagy tovább? Mindenesetre biztos, hogy nagyon elfáradna a karod. Persze a kő súlya nem változna. De minél tovább tartanád, annál nehezebbnek éreznéd. Ez a neheztelésre is igaz. Minél tovább neheztelünk  arra, aki megbántott, még ha egy kis dologgal is, annál nagyobb fájdalmat okozunk magunknak. Nem meglepő hát, hogy Jehova arra kér minket, ne nehezteljünk senkire. Ha készek vagyunk megszabadulni ettől az érzéstől, magunknak teszünk jót (Példabeszédek 11:17).

Ha nem neheztelünk másokra, magunknak teszünk jót

„Úgy éreztem, mintha Jehova szólna hozzám”

Mi segített Lindának, hogy többé ne nehezteljen a hittársára, amiért fájdalmat okozott neki? Többek között az, hogy megvizsgálta a Szentírásból, miért jó megbocsátanunk (Zsoltárok 130:3, 4). Különösen az gondolkodtatta el, hogy ha mi készek vagyunk megbocsátani másoknak, akkor Jehova is megbocsát nekünk (Efézus 4:32–5:2). Hogyan érintette mindez? Így emlékszik vissza: „Úgy éreztem, mintha Jehova szólna hozzám.”

Linda idővel már nem neheztelt a testvérnőre, megbocsátott neki, és most már barátnők. Linda továbbra is szolgálja Jehovát. Biztos lehetsz benne, hogy Jehova neked is szeretne segíteni.